Dsida Jenő: December
A horizont ma ködökbe vesző,
A horizont ma ködökbe vesző,
Szürke utca: híg latyak, fáradt szürke madarak; komor fázó emberek
I. Nel mezzo… No s megvagyok már. Lettem ami lettem,
Hull a vadgesztenye.
Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet,
Meddig vezérlitek háborgó éltemet, Meddig lebeghet még hajócskám köztetek,
Egyik olaszóra során, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Két karodban ringatózom csöndesen.
Elsuhannak a felhők, suhannak messze.
Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
End of content
End of content