Kányádi Sándor: Február
Reggel Reggel az ember ki se lát, annyi, de annyi
Reggel Reggel az ember ki se lát, annyi, de annyi
Félelmetes a fenyőerdő, ha messziről nézed őt, de nyájasabb nincs közelről,
Erre vár régen Pál, ez a neve napja,
Nem vagyonra gyűjtök – időre, hogy kószálhassak szabadon ez idei, s talán jövőre
Nagy télben e napon mire gondol Vince?
Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró
Havas téli ég alatt, vendégeim a madarak,
Szikrázó napfényben ezüstfehér ágak,
Hogy már egyszer valahára Neked is végbucsút mondunk!
Mennyi ember van, akit szeretek. Mennyi nő és férfi,
End of content
End of content