Gulyás Pál: Rügyek
Kis zöld rügyek, kelő rügyek, félig kidugják fejüket s nézik, nézik kíváncsian,
Kis zöld rügyek, kelő rügyek, félig kidugják fejüket s nézik, nézik kíváncsian,
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott
Április, április, bolondok hónapja! Szeretlek én téged, – a föld akkor kapja
Tavaszodik, virág nyílik: hóvirág, ibolya.
Meghajtom bűnbánón fejem S mit rég’ tevék, imádkozom. Általnyilallik lelkemen
Vigye el a fürge szél, hadd hallja meg
Nem mondok én ódát dicséretedre, Mint a magyar költészet nagyjai, Furulyaszó az én versem, merengve
Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: -Kibújás, vagy bebújás?
End of content
End of content