a nap verse

Égi csikón léptet a nyár,sarkantyúján peng a sugár.

Kirándulunk vasárnapapu, anyu meg én,fejünk fölött faágak,a lombon enyhe fény.

Illatból szőtt fátylát lebegteti Május,

Fehér az ingem, mint a rabnak, akire tiszta inget adnak,

Ezer évig szeretne élni s e világon mindent szeret, és mindég csak az emberek,

Alig várták, hogy jöjjön a reggel, s most bánatosan, illatos kenetekkel, sírva sietnek a sír felé hárman,

Ágyam fölött, a feszület fölött Karácsonytól egész Nagypéntekig