A nap verse: Füzesi Magda: Alulnézetből
Halott fenyők a kősziklákon.Fejüket a felhőkbe fúrják,
Halott fenyők a kősziklákon.Fejüket a felhőkbe fúrják,
Esőáztatta tulipán vagyok,szirmom, mint foszladozó bársony.
Míg köröznek a híd alatt –alamizsnával megdobáltan –
Mi elől futhat az az ember,aki a tűzbe belelát?
Összezárt két tenyér a tenger,a Föld s a Hold most összeér.
Füzesi Magda költőnő, valamint Ortutay Zsuzsanna keramikus volt a vendége a Bencs Villában szervezett művészeti estnek. A kárpátaljai művészek életéről, alkotásaikról szakértők és pályatársak beszéltek. A művészek pedig érzékletes képet alkottak, hogyan élték meg magyarságukat a szocializmus évtizedeiben.
„Uram, utálni nem tudom világod,de indulhatok, amikor kívánod…”(Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol)
Betakarnak a csillagok,üres és megfáradt vagyok,mint ki hét sebből vérzik.
Színek és formák elcsitulnak,fények és fák setétbe hullnak,
Akár újsághír is lehetne:„Az akrobatanem érte el a trapézt…”
End of content
End of content