A nap verse: Füzesi Magda: A hiány tükrében

Mi elől futhat az az ember,
aki a tűzbe belelát?

Csellel, haraggal, gyötrelemmel
befalazhatja önmagát?

Mint sziklába a csigaházak,
úgy ágyazódtam a világba.
Arcomban víg fecskék tanyáznak,
ikrák rakódnak szempillámra.

Megselymesültek a füvek,
felzúgnak a madárrajok,
s meleg fészkükben – őrület –
kikeltek mind a sóhajok.
Felpercennek a darazsak,
magam sziklákat görgetek,
megfojtják álom-nyájamat
a hajnalból font kötelek.

P. S.
A költő térdig vasban áll.
Fölötte elzúg a halál.
És mire szólni érkezik,
már minden elsötétedik.

Forrás: hhrf.org