Önmagunk
Mindenkinek vannak rossz napjai, napok, mikor úgy gondoljuk, hogy nincs tovább, mind az, ami egykor volt, nincs többé, a múlté lett.
Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?”
Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig.
Milyen boldogság diót találni, ősszel csősszel találkozni, s tenyerünkbe a világ minden gesztenyéjét összegyűjteni.
Aki lámpást (gyertyát) gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. (Lk 8,16)
Egy bibliadráma margójára1. Mária
Te jó ég, azt sem tudom, hol tartok, hol áll a fejem. Majd elborítanak teendőim és a velem szemben támasztott elvárások hullámai.
Vannak olyan bibliai képek, amelyek olyannyira beleépültek a gondolatvilágunkba, hogy eszünkbe sem jut ráeszmélni, hogy mennyire groteszkek.
Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek.
End of content
End of content