Kaffka Margit: Szélcsend
A nap verse.
A nap verse.
Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké…
Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Mindmáig a legnagyobb magyar író-költőnőként tart számon az irodalom.
Az én két fáradt asszonykezem
Hogy milyen lágy, amikor simogat,
Mily enyhén tárul, amikor ad:
Terajtad ösmerte meg.
A nap verse.
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket űzve sok felleges éjen.
104 éve hunyt el Kaffka Margit író, költő. műfordító.
End of content
End of content