A nyári gyümölcsös időszakban rengeteget befőttölünk. Vagyis minden háziasszony igyekszik a családnak szükséges mennyiségű gyümölcsöket elrakni télire. A tartósításnak több módja is van. Sokan lefagyasztják, üvegekben teszik el, vagy aszalják. Cikkünkben ez utóbbiról lesz szó kicsit részletesebben.
Nagyon szeretem a kávét. Rendszeres fogyasztója vagyok már évek óta. De gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Azt mondják, hogy a kávéfogyasztásnak is kultúrája van. Baráti beszélgetések, romantikus randevúk és fontos üzleti tárgyalások szinte nélkülözhetetlen résztvevője. Erre most nem térünk ki. Annyi viszont tényleg igaz, hogy kellemessé tehet bármilyen hivatalos vagy nem hivatalos beszélgetést.
Az emberöltők folyamán nemcsak az élet változott sokat, de a lakásbelsők is nagy átalakuláson mentek keresztül. A lakóházak beosztása, kialakítása, a berendezés a javuló és modernebb életkörülmények változásait követték. Az egykori tárgyi hagyatékból egyre kevesebbet találunk, az emlékezet viszont annál többet megőrzött belőlük.
A természet szerelmesei örülnek a jó időnek. Kiszabadulhatnak a természetbe, parkokba, és ki-ki a maga kedvenc kültéri tevékenységének hódolhat. Jómagam is szeretek kirándulni, sétálni, belefeküdni a fűbe, megcsodálni a vadvirágokat.
A sorozat egy rég elfeledett hangszerrel, a körtemuzsikával kezdtem. Most újra visszatérnék egy zenei eszközhöz, mégpedig a nádsíphoz.
A kézimunka megismételhetetlen és páratlan. Minden elkészített darab egyedi és különleges. A varrás, hímzés technikáinak sokszínűsége a szépérzék kifejezője. Minden kivarrott darabban a gazdasszony szíve, lelke is benne van. Vallomás az asszonyok szorgalmáról, kézügyességéről, ízléséről, és kreativitásáról.
Egy-egy régi bútordarabtól nehéz megválni. Főként, ha emlékek is kötődnek hozzá. Ilyenkor szoktam „átálmodni” a tárgyat.
Sorozatunkban jó pár régi tárgyat bemutattunk már. A listának azonban még közel sincs vége. Ezúttal – kollégám javaslatára – a vájlingról írok néhány gondolatot.
Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám! Érted halok, érted élek, Száz leányért nem cseréllek. Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz
Szennyes ingem, szennyes gatyám, Mezőségen lakik anyám. Nincsen fája, sem hamuja, Hogy az ingem megszapulja. Ne nézd, hogy én szennyes vagyok, Mert szívemben nincsen mocsok. Az az egy pecsét benne van, Szeretlek én rózsám, nagyon. (A Fonó zenekar szövegei)
End of content
End of content