Régi tárgyak: a kulacs

Szerző: | 2020.02.13., 16:08 | Régi tárgyak

Faragással és festéssel díszített fakulacs Salánkról (Fotó: Kész Barnabás, 2016)

Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.
Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz

Csokonai Vitéz Mihály sorai megmosolyogtatnak. A csikóbőrös kulacshoz írt tréfás szerelemdal központjában olyan népi tárgy áll, mely kiveszőben van a használati eszközeink közül. Mára szinte kizárólag turistáknak szolgáló tárgyként ismeretes. Elődeink pedig igen nagy becsben tartották, hiszen az olyannyira kedvelt italt, mint a bort féltve őrizték, és igencsak megválogatták, hogy miben tárolják.

A kulacs elsősorban az ital – bor vagy víz, néha pálinka – szállítására szolgáló eszköz volt. Néha azonban az asztalra is felkerült. A kulacsok lehettek díszesek és egyszerűbbek. A díszítésben a társadalmi különbségek is megnyilvánultak.

A kulacs készülhetett fából, fémből, agyagból. A fából készült korong alakú, két oldalán domború fából kivájt üregű, kívül esztergályozott vagy faragott 5–8 literes edény a pásztorok, úton járok, fuvarosok kedves eszköze volt. A fából készült változatot csutorának is nevezték. Az Alföldön szőrös csikóbőrrel borították, szíjfonásba foglalták és körülbelül 1 méter hosszú hordószíjon viselték. Innen ered a csikóbőrös kulacs elnevezés.

A kulacs másik fajtája az ólommázas cserépedény, mely igen változatos formájú borosedény lehetett. Egyik változata lapos, korong alakú: tulajdonképpen két tál összeragasztása révén nyert forma. Lapja lehet lapos, domborodó vagy homorú. Keskeny oldala lapított, fülekkel ellátott, amelyekbe szíjat lehet fűzni. Szája kicsi, kerek, gyakran kupakkal ellátott.

A magyar nyelvterületen a kulacs a 18. században terjedt el, amikor az osztrák–magyar hadsereg ivóedényként használta. Ezért a 19. századig a kulacskészítés egy különleges esztergályos iparága volt. A legnevezetesebb csutorakészítő céh a 18. század elejétől Veszprémben működött. Erdélyben Brassó vált a kulacskészítők híres központjává.

A kulacsok egyik különleges fajtája volt a betyárcsutora, amely belül kettő vagy négy rekeszre volt felosztva a különböző italok számára, a száján pedig egy forgatható csap segítségével lehetett kiválasztani, hogy tulajdonosa melyik rekeszből szándékozott inni. Furfangos egy találmány volt…

A magyar ember élvezte az életet, és ha a hordó, netalán a kulacs fenekére nézett, csak a bölcsesség keresése céljából tette azt.

Gál Adél
Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This