Tóth Árpád: Örök tavaszban járnék
Örök tavaszban járnék, mikor a rügyek barna
Résén az új levél görbűl már szeliden…
Örök tavaszban járnék, mikor a rügyek barna
Résén az új levél görbűl már szeliden…
Élni, élni, akarok!
Miért? balga, bús titok!
Nyugtassa isten, sírja örök ölén
Álmodjon éltet, mit sohsem élhetett…
Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Táncot kivánnék látni, hintázó női testet…
Életútját a melankólia és a szomorúság kísérte végig.
A nap verse.
Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a világ.
Ó, forgó földünk! – ostoba
Játékok legbúsabbika!
Röpít a Végzet ostora
Tova, vén pördülő csiga!
End of content
End of content