A nap verse: Fodor Géza: Vasárnap, virradatkor
„Megjön, mint mindig, észrevétlenkakast virító késben
„Megjön, mint mindig, észrevétlenkakast virító késben
„Gyakran elnézem két kezét:miattunk szántja annyi ránc.
„A mondatoknak nőnek rései
„Átlátok rajtad:kemény vagy,piperkőc,üresfejű, léha.
„Egy szókimondhatófekete télbenárván virrasztó
„Kettős vonzás fog magához.Két csillag közt lépkedel:
„Szép kicsi lányom,harangvirágom,testben termetttűz-tulipánom.
„Úgy hullt kezed a kezembe,mintha ír volna sebemre.
„Faként, kitéphetetlenül állok a földbemben.
„Az ősz elfáradt. Felzokog.Köd lüktet lázas homlokán.
End of content
End of content