A nap verse: Füzesi Magda: Anyám

„Gyakran elnézem két kezét:
miattunk szántja annyi ránc.
Napjai hullnak szerteszét,
mint rossz fazékról a zománc.
Reggel rohan, munka vár,
este a kertben toporog.
A küzdésben hol a határ
nem tudja. Annyi a dolog!
Nagymamát őrzi délelőtt,
délután óvja a lányomat,
s mert megnyergeli az időt,
őt szolgálja a virradat.
sorsomról számvetést csinál,
bánatomra is gondja van.
Az én világom körbejár,
s minden napom haszontalan.”

Füzesi Magda: Biztató című kötete, Intermix kiadó, Ungvár-Budapest, 1992