Vigyázók – a huszti hadisírok rendbehozatala

A Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület tagjai évek óta látogatnak Kárpátaljára magyar honvédek sírjai után kutatva, méltó emléket állítva az elhunyt katonáknak. Az egyesületről és annak pontos tevékenységéről olvasóink korábban már tájékozódhattak, akkori írásunkat itt olvashatják.

A Vigyázók egyesületének jelenlegi legjelentősebb kárpátaljai projektjét a huszti katonatemető rendbehozatala képezi. Jelen interjú egy cikksorozat első része, melyben folyamatosan tudósítunk majd a munkálatok aktuális eredményeiről. Az egyesület tevékenységéről ezúttal is Hangácsi Istvánt, a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnökét kérdeztük.

–  Honnan szerzett tudomást a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület a huszti katonatemetőről, miért kiemelt fontosságú a hely?

–  2006-ban jártunk először Kárpátalján, akkor ismerkedtünk meg Szulincsák Sándor aknaszlatinai plébánossal. Miután Sándor atyát áthelyezték jelenlegi szolgálati helyére, Husztra, ő hívta fel a figyelmünket a Várhegy oldalában lévő katonai temetésekre. Azóta többször is megfordultunk a római katolikus temető mellett található kőkereszteknél, de idáig inkább csak méregettük, latolgattuk azt, hogyan kezdjünk neki ennek a hatalmas munkának. Mivel Kőrösmezőn és Taracközön is befejeztük a világháborús parcellák felújítását, és azok folyamatos karbantartását gondnokokra bíztuk, ezért gondoltuk úgy, hogy belevágunk a tervezetten három évig tartó rekonstrukcióba. A sírok száma alapján a Vigyázók eddigi legnagyobb jelentőségű feladata áll előttünk. Bíró András kárpátaljai tagtársunk kérte, küldjek át a sírkert történetével kapcsolatban minden információt, mert egészen biztos, hogy egy újabb zarándokhely lesz a temető. Az ismert kárpátaljai idegenvezető fején ütötte a szöget, ez a célunk.

–  Pontosan kik nyugszanak a huszti katonasírokban?

–  Amikor először megjelentünk a Várhegy oldalában, a keresztek formája és anyaga alapján egyértelművé vált, hogy első világháborús temetkezési helyről van szó. De tudomásunk volt arról is, hogy a Nagy háborús sírok mellett ott kell lenniük a második világégés idején eltemetett honvédek hantjainak is. A magyarországi és külföldi levéltárak adatai alapján az első világháborús részen 355 személyt, míg a tőle elkülönített második világháborús részeken legalább 130 katonát helyeztek itt örök nyugalomra.

–  Mekkora területről van szó?

–  Nagy területről és sűrűn betemetett helyről beszélünk. Mikor édesapámmal gyerekkoromban reggel mentünk a szőlőbe kapálni és látva a sorok hosszúságát megkérdeztem tőle, hogy mennyi ideig tart ezt megcsinálni, akkor azt felelte, hogy a sor elejétől délután kettőig. Úgyhogy én is összekötöm az időt és a helyet: három év múlva az avatáson-szentelésen a nyitóbeszédemben feltétlenül szólok a két parcella kialakított együttes méreteiről is.

–  Gondozta-e valaki a második világháborút követően a huszti katonasírokat, milyen állapotban találták a temetőt, mikor először odamentek?

–  A két világháború között, a „csehek alatt”, a csendőrség feladata volt az első világégés során létesített sírkertek gondozása. A „kis magyar időkről” csak annyit említek, hogy természetesnek vették a „Hősi temető” (így nevezték az előző háború sírkertjeit) ápolását. A szovjet időkről inkább nem szólnék. A helyben hallottak szerint a civilek már az 1990-es években megkezdték a kőkeresztek környezetének kitakarítását, azonban ez akkor kapott igazán lendületet, mikor Szulincsák atya idekerült Husztra. A római katolikus egyházközség hívei és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezetének tagjai nagy munkát végeztek, hiszen több évtizedes dzsungelt távolítottak el a „látható” helyről, tehát onnét, ahol ott voltak a hadfiak kőkeresztjei. Az 1944-es fejfák nem maradtak meg (mindössze egy szimbolikus fémkereszt áll itt), így azt a területet nem takarították. Ekkor kapcsolódtunk mi be a folyamatba.

–  Sikerült-e szót érteni a helyi vezetőséggel, hogyan fogadták önöket Huszton?

–  Hivatalosan tavaly év végén kezdtük meg a tárgyalásokat a huszti városi tanács képviselőivel. A magyar Honvédelmi Minisztérium megbízásából jelentkeztünk be és előzetesen természetesen egyeztettünk a történelmi egyházak helyi képviselőivel, valamint a KMKSZ huszti alapszervezetének vezetőivel. Itt kell, hogy megjegyezzem, az ő segítségükkel sikerült szót érteni a város vezetőivel és megszerezni a munkák indításához szükséges lokális engedélyeket. A 2016. április elején a magyar honvédelmi tárca támogatásával Szentendrén megrendezett nemzetközi rendezvényünkön (Nemzetközi kerekasztal-beszélgetés a hadisírgondozásról – 2016. április 6-7.) megkaptuk az ukrán illetékes állami szervek hozzájárulását is a feladat megkezdéséhez.

–  Milyen fázisokból áll majd a munka, illetve mi lesz a várható eredménye?

–  A tevékenység tervezett időrendje a következő:

• 2016. év

– a vonatkozó helyi és magasabb szintű engedélyek beszerzése;

– irattári és levéltári kutatások bel- és külföldön az itt nyugvók személyazonosságának megállapítása érdekében;

– katonasírok helyszíni felmérése, feltérképezése;

– a temetőben és környezetében a rekonstrukciós munkák előkészítése (beteg és kiszáradt fák kitermelése; folyamatos zöldmunka: fűnyírás, metszés, gereblyézés…);

– a talajviszonyok tanulmányozása, különös tekintettel a talaj víztartó és vízvezető képességére;

• 2017. év

– kivitelezési tervek elkészítése;

– ajánlatok beszerzése;

– földmunkák megkezdése;

– „próbakeresztek” lehelyezése;

• 2018. év

– keresztek beállítása;

– földmunkák befejezése;

– füvesítés, parkosítás

– avatás, szentelés.

–  Pontosan milyen tevékenységet végeztek a temetőben most, május első napjaiban?

–  A helyiek segítségével most a fák egy részét távolítottuk el az első világháborús részről és megkezdtük az 1944-es hantok megtisztítását is. Sikerült felmérnünk a Nagy háborúból megmaradt kőkeresztek állapotát is annak érdekében, hogy egy előzetes számvetést készíthessünk felújításukra, illetve legyártásukra.

Sponták Szabina

Kárpátalja.ma