„Egy ígéretes csapat” – Interjú a Kenguru Plus.s.s.s együttessel

A Kenguru Plus.s.s.s zenekart nem sokan ismerik, hiszen Beregszász egyik legfiatalabb együtteséről van szó, amely alig fél éve alakult, és eddig mindössze három fellépése volt.
9-12 éves ügyes gyerekek ők, akik mindhárom alkalommal elvarázsolták a közönséget. A fiatal nézők lelkesen tapsoltak, hajráztak, videózták a tehetséges kortársaikat. A városi zeneiskola egyik tanára megjegyezte, hogy az intézménynek nem lennének anyagi gondjai, ha a Kenguru Plus.s.s.s elkezdene koncerteket adni, mert a jegyek mindig elfogynának.
Az együttest Gorzó Szerhij (Sanyi bácsi) zeneiskolai tanár vezeti, aki teljes odaadással igyekszik összekovácsolni a csapatot és kihozni tagjaiból a maximumot.
A gyerekek között vannak magyarok és ukránok is. Beregszászban már megszokhattuk, hogy többnyire mindenki beszéli, vagy legalább érti a másik nyelvét, így számukra nem okoz gondot ez a különbözőség az együtt való zenélésben.
Tagjai: Szűcs Erik (gitár), Olasz Kristóf (ének, gitár), Melnicsuk Maxim (gitár), Szobolj Kirill (gitár), Pauk Valter (basszusgitár), Kolesznyik Dása (ének), Melnicsuk Emília (ének), Dzerin Vologya (gitár), Vikuk András (szintetizátor), Bak András (szintetizátor), Gorzó Szerhij (dob).

– Egy zenéhez nem kapcsolódó kérdéssel kezdeném. Milyen állat a kenguru?

Max: Elég vicces állat, szeretjük.

Kirill: Szeretetreméltó.

– Ti miben hasonlítotok a kenguruhoz?

Valter: Gyakorlás közben sokat ugrálunk.

András V.: Mi is viccesek vagyunk.

– Komolyra fordítva a szót, honnan ered a Kenguru Plus.s.s.s elnevezés?

Sanyi bácsi: Körülbelül húsz évvel ezelőtt Némethi Kornéliának, a beregszászi zeneiskola akkori igazgatónőjének támadt egy ötlete: alakuljon az intézményben egy együttes, amely táncot, éneket ad elő. Ő adta a csapatnak a Kenguru elnevezést, mivel olyanok voltak a gyerekek az egyforma kis ruhácskákban, mint a kenguruk. A csapat vezetésével engem bíztak meg. Később otthagytam a zeneiskolát. Most, amikor visszajöttem, több kollégám is mondta, hogy jó lenne, ha lenne újra Kenguru. Elhatároztam, hogy létrehozok még egy együttest. Névválasztáskor úgy gondoltam, jó lenne, ha kapcsolódna az egykori csapat nevéhez. Így lett Kenguru Plus.s.s.s. Egyébként a húsz évvel ezelőtt működő zenekar néhány tagjának gyermeke most velünk zenél.

– Mióta működik az együttes?

Sanyi bácsi: Még nincs fél éve: körülbelül öt hónapja.

– Mi a célja az együttesnek?

Sanyi bácsi: Szeretnénk játszani, többször fellépni, feldolgozott dalokat adni elő, népszerűsíteni a beregszászi zeneiskolát.

– Gyerekek, hogyan kerültetek a csapatba?

Kirill: Sanyi bácsi a gitártanárom. Ő felajánlotta, hogy csatlakozzak az együtteshez, én pedig szívesen elfogadtam.

Valter: Egyszer eljöttem a gitárórára. Sanyi bácsinak éppen ott volt a basszusgitárja és megmutatta, hogyan kell játszani rajta. Annyira megtetszett, hogy azóta ezen játszom a zenekarban.

Max: Én később csatlakoztam az együtteshez, mint a többiek. Akkor jöttem, amikor már néhány hete gyakoroltak. Sanyi bácsi, aki a gitártanárom, megkért, hogy próbáljam ki a gitározást az együttesben. Nekem nagyon megtetszett, így maradtam.

Dása: Sanyi bácsi feleségéhez járok énekórára, így ismert meg és felajánlotta, hogy az együttes énekese legyek.

Emília: Ugyanúgy kerültem be, mint Dása.

Vologya: A zeneiskolában hegedülni tanulok. Hallottam az együttesről, egyszer eljöttem egy próbára és kellemesen csalódtam. Azóta gitározom itt a csapatban.

András V.: Vologyával együtt csatlakoztam az együtteshez. Én szintetizátoron játszom, egyébként harmonika szakos vagyok.

András B.: Én is a beregszászi zeneiskolába járok. Harsona szakos vagyok. Sanyi bácsi meghallotta, hogy jól zongorázom és meghívott, hogy játsszak velük.

– Sanyi bácsi, mi alapján választotta ki a gyerekeket?

Sanyi bácsi: A tudás, az akarat és a tehetség alapján. Fontos, természetesen a fegyelmezettség is. Ez egy ígéretes csapat, még sok tervünk van.

– Sanyi bácsi is több hangszeren játszik.

Sanyi bácsi: Hát igen, hegedű, gitár, dob. Az ütős hangszerek a kedvenceim. Fúvós hangszereken nem játszom. Egyébként karmester szakon végeztem az egyetemet.

– Több gitáros, basszusgitáros, dobos, billentyűs játszik az együttesben. Van-e olyan hangszer, amely még hiányzik a zenekarból? Terveznek-e bővülést?

Sanyi bácsi: Van egy olyan elképzelésünk, hogy fúvós hangszerekkel is színesítjük a játékot: trombitával, fuvolával vagy szaxofonnal.

– Farmerfelsőben és baseballsapkában léptek fel. Ez az együttes egyenruhája?

Sanyi bácsi: Csak a sapka kötelező. Én is felvettem, nem akarok kilógni a sorból. A többi öltözék bármi lehet, csak lezser legyen.

– Van-e hasonló együttes Beregszászban vagy a járásban?

Sanyi bácsi: Nem hiszem. Talán még a megyében sincs hasonló. Legalább is ilyen korosztályú tagokkal. Egy ilyen zenekar létesítéséhez hangszerekre van szükség, ami nagyon drága.

– A Kenguru Plus.s.s.s-nak honnan vannak hangszerei?

Sanyi bácsi: Ezek a sajátjaim. Hála Istennek sikerült összegyűjtenem a hangszereket, mivel nagyon szeretem azokat. Amennyi megvan, az egyelőre elegendő. Aztán majd meglátjuk. Lehetne támogatókat keresni.

– Milyen dalokat ad elő az együttes?

Sanyi bácsi: Vannak feldolgozott magyar népdalaink. Van egy ének, amit Némethi Kornélia, a zeneiskola volt igazgatója írt, én pedig feldolgoztam. Címe: A Város. Beregszászról szól. Gyönyörű szép szám. Emília és Kristóf (aki ma nincs jelen) adja elő. Most készültünk egy másik számmal: Michel Legrandtól a Cherbourgi esernyők című dallal. Ez sokak nagy kedvence lett. Vannak ukrán nyelvű dalaink is, mint például a Verbovaja Doscsecska (Fűztábla), de ez is feldolgozás, mint a többi. Úgy, ahogyan mi előadjuk, senki sem énekli. Többen kérdezték, hogy az interneten hol találhatják meg. Mondtam, hogy ilyen rockos változatban nem szerepel a világhálón.

– Milyen stílusban énekelnek, zenélnek?

Sanyi bácsi: Folk, funk, rock and roll, soul, tehát a könnyű műfajokat részesítjük előnyben.

– Hogyan telnek a próbák?

Max: Általában a tanár mindig vidám és bennünket is felvidít.

Valter: De azért néha szigorú, ha nem hallgatunk rá.

András B.: Nagyon szeretjük a próbákat, mivel szeretünk játszani.

– Mi okozza a legnagyobb nehézséget?

Max: A legnehezebb beállítani azt, hogy minden hangszer megfelelő hangerővel szóljon.

Sanyi bácsi: A fellépéseknél még az okoz gondot, hogy nem mindig vihetjük a saját felszerelésünket, pedig én leginkább azt tudom beállítani. Ha viszont nem megfelelő a beállítás, akkor az nagyban csökkenti a fellépés minőségét.

– Milyen gyakran próbáltok?

Max: Minden szombaton és vasárnap, de fellépések előtt gyakrabban.

– Nem megterhelő-e az, hogy hét közben több alkalommal van órátok a zeneiskolában, hétvégén pedig még egyszer jönni kell zenélni?

Vologya: A hétvégi próba kikapcsolódás számunkra, már alig várjuk, hogy jöhessünk.

Emília: Nekem is inkább kikapcsolódás ez az alkalom.

Valter: A zeneiskola az más. Amikor jön a szombat, akkor örömmel jövök, mert szeretek itt lenni, a barátaim körében játszhatok.

– Eddig mindössze három fellépésen vagytok túl, és mindhárom elsöprő siker volt. A közönségnek tetszett. Ti hogy érzitek magatokat a színpadon?

Max: Az elején még izgulunk, de beleéljük magunkat, és akkor már élvezzük a zenét. Örülünk, hogy a közönségnek tetszik, ez bátorít, ettől még jobban játszunk. Növelik az önbizalmunkat.

– Múltról még túl sokat nem lehet beszélni. Mi várható a jövőben, mik a tervek?

Sanyi bácsi: Az a célunk, hogy egyre magasabb szintet érjünk el, minél többször lépjünk fel, komolyabb rendezvényeken is. Novemberben hetvenéves lesz az iskolánk. Ebből az alkalomból nagyszabású rendezvényeket szerveznek. Arra nagyon készülünk majd, hiszen számos rangos és külföldi vendégre számíthatunk.
A jövőben szeretnénk összehozni egy fél koncertnyi anyagot (10-12 dalt). Ebből már CD is készülhet, és ennyi számmal el lehet indulni egy kárpátaljai turnéra.

– Nyáron is próbálnak?

Sanyi bácsi: Júniusban még gyakorolunk, átveszünk néhány új számot. Azután pedig pihenünk egy kicsit.

– Egyébként milyen zenét hallgattok, gyerekek?

András V.: Régebben rapet hallgattam, most inkább a rockzenét kedvelem.

Max: Én általában klasszikus zenét hallgatok: Chopin, Bach, Beethoven a kedvencem. A tévében szeretem megnézni a Virtuózokat és hasonló műsorokat.

Kirill: Én a popzenét szeretem, de klasszikus műveket is hallgatok.

Valter: Pop, rock, klasszikus, minden jöhet.

Vologya: Én mindenféle zenét hallgatok. Különösen a rockot szeretem, mint például az AC/DC-t, Nirvanát.

– Sanyi bácsi milyen előadókat részesít előnyben?

Sanyi bácsi: Luciano Pavarottit, Andrea Bocellit, a Beatles együttest, Stevie Wondert. A komolyzenében szeretem az operákat, a szimfonikus műveket.

– Szeretnétek zenészekké válni felnőtt korotokban?

András B.: Eleinte gondoltam rá, de megértettem, hogy a zenére a lelkemnek van szüksége, ezért nem szeretném, ha az lenne a munkám.

András V.: Amióta zeneiskolába járok, azóta zenész szeretnék lenni.

Vologya: Még gondolkodom. Nagyon tetszik ez a foglalkozás, de szívesen lennék orvos is. Azt is el tudom képzelni, hogy mindkettőt választom.

Emília: Én nem énekesnő, hanem színésznő szeretnék lenni.

Dása: Mindig is híres énekesnő szerettem volna lenni, színpadon fellépni.

Valter: Én nem is tudom. Majd, ahogyan az élet hozza.

Kirill: Nem gondolkodtam még ezen. De ha zenész lennék, akkor csak egy együttes tagjaként tudom elképzelni magamat.

Max: Nem szeretnék együttesben játszani, sem zenészként dolgozni, inkább a tudományt választom. Oxfordban szeretnék tanulni, de oda is mindenképpen vinném a gitáromat és szívesen játszanék a barátaimmal.

– A szüleitek mit szólnak ahhoz, hogy egy együttesben játszotok?

Max: Nagyon tetszik nekik, néha eljönnek a próbákra és meghallgatják, hogy hogyan sikerül.

Kirill: Mindenféleképpen támogatnak.

Valter: Még nem kérdeztem tőlük, de szerintem szeretik, ha játszom, segítenek mindenben.

Dása: Ha támogatásra van szükségem, mindig jelen vannak. Örülnek.

Emília: Anyukám és apukám nagyon örül, hogy szerepelek.

Vologya: Természetesen támogatnak ebben. Úgy gondolom, hogy nem lenne helyes, ha a szülők egy ilyen ügyben nem állnának a gyermekük mellett, hiszen azt csináljuk, amit szeretünk. Szerintem minden szülő örül, ha a gyermeke megtanul egy-két hangszeren játszani.

András V.: Szüleim mindig is azt szerették volna, hogy megtanuljak játszani valamilyen hangszeren. Apukám is zenélt korábban, ő nagyon büszke, hogy egy együttesben játszhatok.

– Sanyi bácsi, a felesége is zenetanár, ő is segíti az együttes működését. Miben tud közreműködni?

Sanyi bácsi: Ő tanítja a zeneiskolában az éneket. Külön foglalkozik a két énekes lánnyal. Profi szinten megtanítja, hogyan énekeljenek, hogyan vegyék a levegőt, hogy megfelelő legyen a kiejtés.

Bundáné Fehér Rita
Kárpátalja.ma