Motoros lelkek és gyermekszívek találkoztak Péterfalván

Kinek a szívét ne dobogtatná meg legalább egy icipicit a felbőgő motorok erőteljes, félelmetes hangja? Ki az, aki, ha teheti, ne próbálná ki legalább egyszer megülni a vasparipát?
Lelkesedésben azonban mi, felnőttek nem szállhatunk versenybe a gyermekekkel, akik az élet legapróbb dolgainak is teljes szívvel tudnak örülni. Azok pedig, akiknek több megpróbáltatás jutott osztályrészül életük kezdetén, valószínűleg mindenkinél hitelesebben tudják mosolyra húzni szájukat, ha kedves esemény történik életükben.
A Sámuel Alapítvány közreműködésével családba segített gyerekek is jelesre vizsgáztak örömteli várakozásból június 11-én Tiszapéterfalván. A Tisza stadionban kikerekedett, csillogó szemekkel várták a kisemberek, mikor hallják meg a magyarországi Hunyadi Rend tagjai által vezetett vasparipák vidám nyerítését.

Az idei már az ötödik alkalom volt, amikor magyarországi motorosok jöttek el az alapítványhoz és az annak kötelékébe tartozó családokhoz. Céljuk az volt, hogy lehetőségeiket felismerve segítsenek – adott esetben azzal, hogy átkelnek a határon, és türelmesen motoroznak a gyerekekkel és szüleikkel. 16 járgány rótta Pápay Bálint vezetésével rendíthetetlenül a köröket, míg mindenki többször is sorra kerülhetett.
Knobloch Erzsébet, a Sámuel Alapítvány munkatársa a Kárpátalja.mának nyilatkozva elmondta, felejthetetlen élményt szereztek a családoknak motoros barátaik, akik évek óta el-ellátogatnak hozzájuk. A mostani találkozót közös ebéddel zárták. A búcsúzás után a vendégek hazaindultak, a kicsik pedig Illyés István jóvoltából kipróbálhatták a péterfalvi vidámpark attrakcióit.
Adja Isten, hogy a kapcsolat megmaradjon és a kedves látogatók még sokszor tudjanak örömet szerezni a kicsinyeknek és önmaguknak egyaránt a Szentírás tanítása szerint: „…aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11,25). Hiszen egyetlen mosoly is tud gyógyítani: szívet-lelket, elrontott napokat, éveket, életet…

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma