Hány ikszet kapnak a határon kívül élő magyarok?

Múlt pénteken tartotta plenáris ülését a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, melynek egyetlen napirendi pontja az új választójogi törvény volt. A törvényjavaslatot aznap bocsátotta általános vitára a parlament házelnöke.

Míg az országgyűlésben leginkább a választókerületek átrajzolásának mikéntjéről ütköztették álláspontjukat a felek, a határon túli magyarok szavazati joga a KMKF-en volt egyeztetés tárgya. Elvi kérdés, hogy ne legyen A” és B” kategóriás magyar állampolgár, azonban a törvénytervezet szerint a határon túli magyarok csak pártlistára szavaznának, s nem lenne intézményesített képviseletük a parlamentben. Kövér László házelnök a héten benyújtott módosító indítványával ezt a helyzetet kívánta orvosolni.

A KMKF-en Kövér László házelnök a résztvevőket köszöntve felidézte, hogy a KMKF márciusi plenáris ülésén határozták el, ha a választójogi törvényt benyújtják, lehetőséget teremtenek annak megvitatására, miként lehet azoknak a határon túli magyaroknak választójogot biztosítani, akik eddig abból ki voltak rekesztve. Kiemelte: a vonatkozó felvetéseket összegyűjtik és azokat eljuttatják majd az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának.

Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes hangsúlyozta: minden magyar, éljen akár Magyarországon, akár a határokon kívül, választó és választható lesz a jövőben. A kormányfő kereszténydemokrata helyettese továbbá leszögezte: nincs „A” és „B” kategóriájú magyar állampolgár, egy magyar nemzet van, és egy állampolgárság. Semjén Zsolt úgy fogalmazott: a magyar kormány egységes magyar nemzetben gondolkodik. A fórum résztvevői egységesen kiálltak a határon túli magyarok szavazati joga mellett, üdvözölték a kormány jogkiterjesztési szándékát, annak mikéntjéről azonban már eltérő álláspontokat fogalmaztak meg. A kereszténydemokrata Rubovszky György, az LMP-s Mile Lajos, valamint az MPP-elnök Szász Jenő hangsúlyozták, hogy szükséges lenne lehetővé tenni a határon túli választókerületek kialakítását.

A tervezet szerint a jövőben 106 országgyűlési képviselőt választanak egyéni választókerületben, 93-at pedig országos listán a szavazók. Az magyarországi lakóhellyel rendelkező választók két szavazattal rendelkeznek, egyet egyéni választókerületi jelöltre, egyet pedig pártlistára adhatnak le. A magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választásra jogosultak, vagyis a határon túli magyarok a jelenlegi tervezet szerint egy pártlistára szavazhatnak majd – ebben az értelemben a tervezet szerint egyetlen szavazatuk lesz, míg a magyarországi választópolgároknak kettő.

Ezt az előírást változtatná meg a hétfőn benyújtott módosító indítványával Kövér László, aki azt javasolja, hogy a határon túli, állampolgárságot szerző magyaroknak is legyen egyéni képviselőjük. Ennek érdekében külön választókerületet hoznának létre a külhoni magyaroknak, ahol kizárólag határon túli – tehát magyarországi lakcímmel nem rendelkező – egyéni jelöltek indulhatnának, és csak a külhoniak szavazhatnának.

Kövér korábban több interjújában is jelezte, hogy nem ért egyet a fideszes képviselőtársai által benyújtott választójogi törvénytervezettel, mert elfogadhatatlan számára, hogy a határon túli magyaroknak egy szavazatuk legyen, és ne küldhessenek saját egyéni képviselőt a budapesti parlamentbe. Lázár János múlt hétfői sajtótájékoztatóján elismerte, hogy az eredeti tervezet diszkriminatív, így alkotmányossági aggályokat is felvet, viszont azt mondta, technikai nehézségeket okoz a határon túli választókerület kialakítása és az egyéni jelöltek kampányolása (Szlovákia és Ukrajna is ellenzi a kettős állampolgárságot, a jelöltek pedig nyilvánosan fel kellene vállalniuk, hogy két állampolgárságuk is van) – írja az MTI.

A jelölteknek legalább annyi szavazatot kell szerezniük, mint amennyit a legkevesebb voksot gyűjtő győztes magyarországi képviselő. A házelnök javaslata azt sem zárná ki, hogy a határon túli magyarok akár Magyarországon is indulhassanak egyéni jelöltként.

A kormánypárti képviselők egyébként az alkotmányügyi bizottságban megosztották szavazataikat, a testület így 9 igen szavazattal, 4 ellenében, 11 tartózkodás mellett nem támogatta a házelnök indítványát, ahogyan a Közigazgatás és Igazságügyi Minisztérium sem. A javaslat ugyanakkor megkapta az egyharmados támogatást, így a parlament mindenképp szavazhat róla.

Elvi álláspontok technikai aggályai

A kérdés megosztó jellegét mutatja, hogy nem sorakozik fel egy emberként mögötte a frakció és a minisztérium. Az elvi, alkotmányos problémák megoldása ugyanis technikai nehézségekkel jár, s úgy tűnik az egyik csak a másik kárára érvényesíthető. Ugyanis, ha azt mondjuk, hogy nincsen „A” és „B” kategóriás állampolgár, melyet a választójog kiterjesztése ötletének megszületése óta hallhatunk a kormányzati forrásokból, akkor a választójog egyenlőségének alkotmányos alapelve mellett tesszük le a voksunkat.

Eszerint minden magyar választópolgár szavazata ugyanannyit ér. Ha a törvényalkotók ennek az elképzelésnek eleget akarnak tenni, akkor mind a magyarországi lakóhellyel rendelkező, mind a külhoni magyar állampolgároknak két szavazatot kell biztosítani: a vegyes választási rendszernek megfelelően egyet a listára, egyet pedig egyéni jelöltre. Ehhez azonban határon túli választókerületek kialakítása szükséges, amint arra Kövér László módosító javaslata is rámutat. A kerületek kialakításakor ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy megközelítőleg ugyanannyi szavazat érjen egy mandátumot.

Erre vonatkozóan a Velencei Bizottság is megfogalmaz egy ajánlást, mely 15%-ban határozza meg a kerületek mérete közötti differenciát. Ezt a 15%-ot egyébként be is emelték a tervezetbe, hiszen fontos célkitűzés volt az országhatárokon belüli egyenlőtlenségek minimalizálása is, mely probléma miatt számos szakértő is felemelte már ez ellen a hangját

A határon túli választókörzetek kialakításának hiányában a határon túli szavazatokkal csupán a pártlisták szavazatarányain lehetne változtatni, s a listán jelentene egyfajta többletet. Így a határon túli magyarság egyszerű szavazógéppé válna, s intézményesített képviseletük nem lenne biztosított az anyaországban, tehát nem lenne olyan személy, aki kifejezetten az ő érdekeit védené, azokért állna ki az országgyűlésben. Ezáltal a „nincsenek A és B kategóriás állampolgárok” sokszor hallott alaptézis a kommunikációs panelek egyike maradna, gyakorlati lépésekkel nem lenne alátámasztva. A határon túli választókerületek kialakítására tett javaslat erre a nehézségre jelentene gyógyírt.

A helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen ez a megoldás is rejteget magában bökkenőket. Ki legyen az a személy, aki a határon túli szavazatokkal mandátumot nyerhet. Kik állítsanak jelölteket, s milyen feltétellel. Hogyan kivitelezhető ez olyan környezetben, ahol a többségi nemzet nem nézi jó szemmel már az Európában széles körben alkalmazott egyszerűsített honosítás intézményét sem. Hogyan legyen valaki jelölt, például Szlovákiában, ha jelöltetéssel felvállalná magyar állampolgárságát, amivel a szlovák papírjait veszíthetné el? A kérdés még rengeteg, viszont az idő sürget, és mind az anyaországi, mind a külhoni magyar állampolgárokat tekintve megfelelő törvényt kell alkotni.

Forrás: erdely.ma