Balog Judit vállalja a kihívásokat

Balog Judit 2013-ban – a kétszeres ukrán bajnok Ungvári Kárpáti női kézilabdacsapatának első számú kapusaként – igazolt az akkor friss Bajnokok Ligája-győztes Győri Audi ETO csapatához. Meglehetősen merész váltás volt ez a junior korú leányzótól, még ha tudta is, hogy a világ legjobb hálóőrének számító norvég Katrin Lunde és a magyar válogatott Herr Orsolya mögött legfeljebb csak harmadik számú portásként számolnak vele a zöld-fehéreknél. Az idén augusztusban még mindig csak a 21. életévét betöltő nagydobronyi kiváló hálóőr azóta a saját bőrén tapasztalhatta, hogy a világ egyik, ha nem a legerősebb bajnokságában nem is olyan könnyű letennie a névjegyét.

Judit nemrég rövid ideig itthon nyaralt, ekkor kértük fel egy rövid beszélgetésre.

– Hogyan alakult a játékos-pályafutásod az elmúlt három év során?

– Az első fél évben a győriek juniorcsapatában kaptam helyet, majd a Rába-partiak fiókcsapatának számító Veszprémben szerepeltem. 2014 augusztusában az Ipres Center–Vác együtteséhez igazoltam, ahol szintén nem volt könnyű dolgom, hiszen a magyar válogatott Bíró Blanka vetélytársává váltam. A magyar élvonal egyik legjobb hálóőre mellett nem igazán volt esélyem az állandó szereplésre, de mellette nagyon sokat tanulhattam, és úgy érzem, sokat fejlődtem is, így ezt az időszakot amolyan tanulóidőnek is felfoghatom.

– Tavaly a Vác épp hogy csak bennmaradt a magyar élvonalban, s az idén ugyan némileg előreléptetek, de a 12 csapatos bajnokságban megszerzett 7. helyre így sem lehettek igazán büszkék. Melyek a legújabb elvárások a csapattal szemben?

– A magyar mezőnyből kiemelkedő Győr és FTC mellett még legalább négy-öt együttes esélyes arra, hogy odaérjen a dobogó közvetlen közelébe, illetve, hogy kiharcolja a nemzetközi kupaszereplés lehetőségét, és köztük van a Vác is. Az elmúlt két év során nagyon sokat változott a csapat játékosállománya, és edzőfronton sem volt állandóság. Az egykori győri sikeredzőt, Konkoly Csabát Ottó Katalin váltotta a kispadon, most pedig a magyar edzői kar alighanem legtapasztaltabb szakembere, a többszörös BL-győztes és több éven át szövetségi kapitányként is dolgozó Németh András irányítja az együttest.
Igaz, hogy a váci csapat talán legértékesebb játékosa, Bíró Blanka az FTC-hez igazolt, de érkeztek erősítések is. A brazil válogatottal olim­piai elsőséget és vb-címet is szerző Barbara Arenhart és Alessandra do Nascimento leigazolása mellett hozzánk került egy szerb válogatott játékos, Sonja Radosavljevic, a külföldről hazatérő egykori magyar válogatott, Temes Bernadett, és nálunk folytatja a Dunaferrtől érkező Takács Bianka is. Ezzel a kerettel egyértelműen a nemzetközi kupaszereplésre feljogosító helyezés kiharcolása a célunk.

– Most már csak az a kérdés, hogy Balog Judittal-e a kapuban, hiszen a magyar válogatott Bíró Blanka helyett most Barbara Arenhart személyében, ,,kaptál” egy olimpiai és világbajnok riválist?

– Nem félek a kihívásoktól, hiszen még fiatal vagyok, és mindenképpen szeretnék bizonyítani. Az elmúlt évek során, úgy hiszem, sikerült kellő tapasztalatot szerezni, készen állok a képzeletbeli kapuskesztyűnek a felvételére. Az új bajnoki idényre már július 11-én elkezdjük a felkészülést, és azon leszek, hogy a szeptemberben induló pontvadászatban már én legyek a Vác első számú kapusa.

– Korábban már bemutatkoztál az ukrán válogatottban is, és egykori edződ, az azóta szövetségi kapitányként is ténykedő Borisz Petrovszkij többször meghívott a kibővített ukrán keretbe. Mi a helyzet ezen a téren?

– Valóban meghívnak időről időre a válogatott összetartásaira, de az éles meccseken már nemigen kaptam lehetőséget. Úgy gondolom, ha klubcsapatomban is rendszeres játéklehetőséget kapnék, akkor a válogatottban is komolyabban számolnának velem.

– Magyar csapatban szerepelsz ugyan, de a családi fészek mellett Kárpátaljához kötnek még a tanulmányaid is…

– Valóban, nagyritkán haza szoktam jönni Nagydobronyba, és olyankor Ungvárt is utamba ejtem, hiszen harmadikos vagyok az Ungvári Egyetem Testnevelési Karán. Nagy köszönettel tartozom szüleimnek, családomnak, akik – lehetőség szerint – mindenben támogatnak, s egyben ők a leghűségesebb szurkolóim is. Ez a tény pedig a legtöbb biztatást jelenti számomra!

(tamási)