Egy ázsiai társadalom európai integrációja
Ha Európába vágyunk, magunknak is európaiakká kell lennünk – röviden így foglalható össze Olekszij Krasznopjorovnak, a Concept Group tanácsadó ügynökség politológusának véleménye. Az alábbiakban a szerzőnek a pravda.com.ua portál számára írt cikkéből ajánlunk olvasóink figyelmébe néhány figyelemre méltó gondolatot.
Számos probléma és akadály gátolja Ukrajna európai integrációját. Ilyenek a tökéletlen, elavult törvények, az alacsony versenyképességű, tömegtermelésre szakosodott, s évekig nem modernizált gazdaság, az államigazgatás agyonbürokratizált rendszere. Ide sorolhatók Janukovics elnök idétlen megjegyzései a „szegény rokonokról” (Ukrajnáról – a szerk.), s a meggondolatlan „póz” a nyugati vezetőkkel való kapcsolatokban. De bármennyire is hihetetlen, a fő akadályt Ukrajna európai integrációjának útján mégsem ezek a körülmények, hanem maga az ukrán társadalom jelenti.
Társadalmon nem csupán az egyszerű polgárokat értjük, hanem mindenekelőtt az ukrán pszeudoelitet, a politikumot, a vezető üzletembereket. Ők is részei ennek a társadalomnak, az ukrán társadalmi, politikai és gazdasági valóság termelte ki őket. Ez a valóság pedig lényegét tekintve nem európai, hanem ázsiai. Ez a valóság formálja az egész társadalom ázsiai mentalitását. Innen ered az ázsiaiság a hozzáállásban, a tevékenységben, a célokban, az értékekben és még a hétköznapi viselkedésben is a pszeudoelitnél és – sajnos – az átlagos polgárok túlnyomó többségénél is.
Az ázsiaiság nálunk mindenhol és mindenben jelen van. A járókelők viselkedésétől kezdve, akik nem képesek elvinni a csomagolópapírt vagy a cigarettavéget a legközelebbi szemetesig, egészen a járművezetők magatartásáig, akik a közlekedési szabályok ellenére csak elvétve eresztik át a gyalogost a zebrán. Ázsiaiság uralkodik az ukrajnai szolgáltatási szférában, amely a durvaságon és azon kívül, hogy enyhén szólva nem nevezhető „tolakodónak”, semmivel sem tűnik ki.
Jelen van az ázsiaiság a hazai üzletemberek között, akik előszeretettel vásárolnak fel hatalmas pénzekért külföldi objektumokat, míg Ukrajnában igyekeznek tenderek nélkül, nem a szabad verseny szabályainak megfelelően tulajdonhoz jutni, miközben jobbára még a gondolatát is elhessegetik annak, hogy ukrajnai aktívumaik felújításába, modernizációjába fektessenek be. Általánosságban elmondható, hogy az oligarchikus üzleti világ az ázsiaiság legszebb hagyományait ápolva élősködik a saját országán, még csak meg sem próbálja fejleszteni azt.
A legfontosabb azonban az ázsiaiság az ukrán politikusok tevékenységében. Példák?
Háttérmegállapodások, összeesküvések, az, amit Viktor Juscsenko politikai korrupciónak nevezett. A külpolitikában a folytonos cinikus alkudozások és a kísérletek, hogy két lovat üljenek meg egyszerre. Természetesen az ukrán politikum a Timosenko-ítélet miatti nyugati felháborodást is egy efféle alkudozós játék részeként fogja fel, s nem az elvi álláspont megnyilvánulásaként.
Mert ők ezt az életet szokták meg itt. Másképpen nem is tudnának élni. És soha nem lesznek képesek másként felfogni az életet.
Gyakran hallhatjuk vagy olvashatjuk, hogy az Európai Unióba való belépéshez úgymond „meg kellene teremteni Európát Ukrajnában”. Ezen rendszerint a gazdaság fejlesztését, az emberek életszínvonalának emelését és az ukrajnai jogi szabályozásnak az európaihoz való adaptálását értik. Azonban nem ezzel kellene kezdeni. A gond egyáltalán nem a gazdasággal vagy az életszínvonallal van.
Azzal kell kezdeni, hogy ki kell alakítani a társadalomban, az emberek túlnyomó többségénél az európai mentalitást, tudatot és világfelfogást. Sohasem jutunk el Európába, ha nem kezdjük el európai szemmel nézni a világot, az európai szabványoknak megfelelően értékelni az eseményeket és európai módszerekkel megoldani a problémákat.
Görögország, Portugália vagy Spanyolország EU-s mércével mérve gyenge gazdasággal és viszonylag alacsony életszínvonallal rendelkeznek. Ennek ellenére tagjai az Európai Uniónak, mert mentálisan európaiak.
Például Spanyolország, hogy politikailag és információsan beilleszkedjék az általános európai közegbe, bevezette az egységes európai időszámítást, holott a térképen nagyon jól látszik, hogy Madrid és például Berlin különböző időzónákban helyezkednek el. Mi viszont éppen az ellenkezőjét tesszük, játszunk az idővel, Moszkvának igyekszünk hízelegni. Azért, mert az ázsiaiság arra készteti a politikusainkat, hogy mindennel alkudozzanak, még az időzónákkal is. Azért, mert hiányzik belőlünk a belső késztetés, nem értjük annak fontosságát, hogy egyazon kulturális, politikai és információs térséghez tartozzunk az Európai Unió más államaival.
Mi csak az EU-val közös gazdasági térségbe vágyunk, hogy úgy élhessünk, mint az Európai Unióban. De eközben gondolkodni és cselekedni úgy szeretnénk, mint a Szovjetunióban. Ezért lehetetlen bármiféle siker Ukrajna európai integrációjában, amíg a társadalom ki nem neveli önmagában az európai tudatot, amíg mentálisan nem válunk európaiakká.
Ha Bulgakov hősének, Preobrazsenszkij professzornak a megállapítását vesszük alapul, miszerint „a pusztulás nem a klozetekben van, hanem a fejekben”, akkor Európának is a fejekben kell lennie, s nem csupán a formális és demonstratív európai integrációs törekvésekben.
hk
Kárpátalja