Juhász Gyula: Betlehem

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

Ki Betlehemben született ez este,

A jászol almán, kis hajléktalan,

Szelíd barmok közt, édes bambino,

Kit csordapásztoroknak éneke

Köszöntött angyaloknak énekével.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

Hogy anyja az Úr szolgáló leánya

És apja ács volt, dolgozó szegény.

És nem találtak más födélt az éjjel

A városvégi istállón kivül.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

Kit a komor Sibillák megígértek,

Kit a szelíd Vergilius jövendölt

S akit rab népek vártak, szabadítót.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

A betlehemi kisded jászolára,

Amely fölött nagyobb fény tündökölt,

Mint minden földi paloták fölött.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

Augustus Caesar birodalma elmúlt,

Az ég és föld elmúlnak, de e jászol

Szelíd világa mindent túlragyog.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,

A kerek föld mindegyik gyermekéhez

Egy üzenettel jött: Szeressetek!

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

És hallgassátok meg az angyalok

És pásztorok koncertjét, mely e szent éj

Ezerkilencszázhuszonhároméves

Távolságából is szívünkbe zeng.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,

S gondoljatok rá holnap és minden áldott

Napján e múló életnek s legyen

A betlehemi énekből öröm,

A karácsonyi álomból valóság

És békessége már az embereknek!