A Szovjetunió széthullásáról
Történészek álláspontja.
Tisztelt Musienko Úr!
Előre egyeztetett más programunk miatt, sajnos, nem tudunk részt venni a „20 Years without the USSR – CIS – Eurasian Union c., Belovezsszkaja Puscsán december 20-21-én Önök által megrendezett nemzetközi konferencián, amelyet azonban különleges jelentőségűnek tartunk. Olyannyira, hogy kötelességünknek érezzük, hogy megfogalmazzuk a megtárgyalandó problémákkal kapcsolatos állásfoglalásunkat. Egyúttal felhatalmazzuk a T. Szervezőbizottságot, hogy az alábbiakban olvasható tézisszerű nyilatkozatot akár szóban, akár írásban a konferencia anyagai között szerepeltessék.
Számunkra nyilvánvaló, hogy a világ nem lett biztonságosabb a Szovjetunió nélkül, nem lett kevesebb az erőszak, nem lett kisebb a szegényég, nem lett gazdagabb az a kultúrkincs, amelyet e népek a szovjet múltban felhalmoztak és amely e népeket összefogta. Újra megjelent, mint társadalmi probléma az analfabétizmus és elfelejtett népbetegségek ütötték fel a fejüket.
Nem egy utódállamban a demokrácia zászlaja alatt emberellenes, a régi fasizmusra emlékeztető jelenségek, politikai tendenciák, mozgalmak emelkedtek fel, amelyek veszélyeztetik az egész régió békés együttélését.
Az utódállamok, beleértve Oroszországot és Belaruszt a világgazdaság rendszerében kedvezőtlenebb fejlődési pályán mozognak, mint korábban. A háborús éveket nem számítva, a gazdasági növekedés az elmúlt 80 évben sohasem volt alacsonyabb, mint az utolsó 20 évben.
Nyilvánvaló az is, hogy szociális és kulturális téren sok tízmillió ember számára ez a 20 év a hanyatlással azonos annak ellenére, hogy az egykori Szovjetunió népeinek politikai jogai kiszélesedtek és létrejött valamiféle politikai pluralizmus.
A Szovjetunió lerombolásával, amelynek belső és külső okai világosak számunkra – és történészekként különösképpen nem adózunk a nosztalgiának -, mégis látnunk kell: az új rendszerek mindenütt életre hívták a nacionalista és rasszista szembenállásokat, amelyek a szociális konfliktusok és ellentmondások legrémesebb átélési formái.
E 20 év tapasztalatai megmutatják, hogy nincs reális és békés alternatívája a posztszovjet népek és államok kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális közeledésének és önkéntes, szabad integrációjának azon a történelmi alapzaton, amely az elmúlt évszázadokban kovácsolódott ki.
Tisztelt Musienko Úr! Kezdeményezésükhöz ismételten gratulálunk, sok sikert és eredményes munkát kívánunk!
Budapest, december 7.
Krausz Tamás professzor,
a történettudományok doktora
Szvák Gyula professzor,
a történettudományok doktora