Mi az a ded?

Karácsonykor ezerszer halljuk, hogy ott feküdt a kisded a jászolban… Persze, kicsi volt, hiszen akkor született, de mitől volt ded? Mi az egyáltalán, hogy ded?

Nos, amikor így gondolkodunk, abban tévedünk, hogy azt képzeljük: a ded önálló szó (volt), és összetett szót alkotott a kissel. Valójában azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy a -ded egy képző, illetve két képző, még pontosabban: kétszer ugyanaz a képző.

A -d képzőt kicsinyítő-becéző képzőnek szokás tartani,. Olyan szavainkban jelenik meg, mint az Árpád ‘árpácska’, de felbukkan helyneveinkben is: Várad ‘váracska’. Az Árpád-korban még használatos lehetett, de fokozatosan kiveszett a használatból.Előfordul mellékneveken is, pl. könnyed. A -ded alakban a toldalék megkétszereződött, talán azért, mert már kevésbé érezték kifejezőnek az egyszeri alakot. Hasonló példát ma is találunk: a nyelvjárási-rétegnyelvi őtet ‘őt’ formában azért ismétlődik meg a toldalék, mert az őt formát a nyelvhasználók nem „érzik” „eléggé tárgyeset”-nek. (Leginkább azért, mert szokatlanul rövid forma egy tárgyesetű alaknak).

A kisded eredetileg melléknév volt, és azt jelentette, hogy ‘picike, aprócska’. A -ded végződés megtalálható más mellékneveken is: kerekded, gömbölyded, ritkábban főnévből is képezhet melléknevet: tojásdad. A kisded mai jelentése valószínűleg a kisded gyermekből való elvonással keletkezett, méghozzá viszonylag korán: a szó először a 13. és 14. század fordulójáról adatolt (melléknévként), de a 15. század elején már felbukkan mai jelentésében is. (Ezzel párhuzamosan használták ‘kevés’ jelentésben is.)

Ha valaki most kicsit elszégyellné magát, hogy a -ded-et szónak nézte, megnyugtatjuk: nincs oka az aggodalomra. Az ilyen tévedés teljesen természetes, annyira, hogy a csapdába nyelvújítóink is beleestek: a 19. században a kihaltnak vélt ded szót megpróbálták feleleveníteni ‘gyermek’, illetve ‘kicsiny’ értelemben.

A dedó is összefügg a -ded-del és a nyelvújítással: a nyelvújítók megalkották a kisdedóvó ‘óvoda, bölcsöde’, ami aztán kisdedóra rövidült, s ebből vonták el (feltehetően a gyermeknyelvben) a dedót. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára még arról is tud, hogy a nagydedó ‘elemi iskola’ (azaz az általános iskola alsó tagozatának megfelelő iskola) forma is használatos volt. A szó később pejoratív értelművé vált, és napjainkban a szlengből is kiszorulóban van.

forrás:nyest.hu