Rekordalacsony részvétel hozott rekordmagas többséget Oroszországban

Az Egységes Oroszország párt minden idők legalacsonyabb választási részvétele és az összes szavazásra jogosult polgár egynegyedének támogatása mellett jutott az alkotmány módosításához szükségesnél is meglepően nagyobb, háromnegyedes többséghez az Állami Dumában (az orosz törvényhozás alsóházában) a hétvégi választáson – hívták fel a figyelmet az orosz médiában megjelent kommentárok.

Az elemzők többsége egyetértett abban, hogy az idei választások győztese, noha azokban közvetlenül nem vett részt, Vlagyimir Putyin elnök, a vesztes pedig egyértelműen ismét a nyugatos ellenzék.

A hírmagyarázatok felhívták a figyelmet arra, hogy a kormánypárt már a 2007 és 2011 közötti időszakban is rendelkezett az alaptörvény módosításához szükséges kétharmadnál, azaz 300-nál több képviselővel a 450 fős alsóházban, ám mandátumainak száma (az egyéni képviselői körzetekben egyetlen önjelöltként győzött politikussal együtt) most elérte a 344-et. Vagyis a házon belüli három ellenzéki pártnak együttesen alig több mint 100 helye maradt a parlamentben.

A megszerzett többséggel – igaz, csak a Szövetségi Tanács (a felsőház) négyötödének támogatása mellett – az alkotmány legtöbb rendelkezését módosítani lehet. Az alapvető, így az emberi jogokról rendelkező cikkek megváltoztatásához, illetve új alaptörvény elfogadtatásához már alkotmányozó gyűlést kell összehívni, ám ilyen fölény mellett az Egységes Oroszországnak erre is megvan a lehetősége.

Az alkotmányozó gyűlés kezdeményezéséhez ugyanis a szövetségi parlament alsó- és felsőházi honatyáinak háromötödére, azaz összesen 372 szavazatra van szükség. Mivel a 450 fős Állami Dumában az Egységes Oroszországnak 344 mandátuma van, elegendő lenne számára mindössze 28 szenátor támogatását megszerezni a 170-ből. Az alkotmánymódosításra feljogosító alkotmányos többséget elvileg az elnöki vétó felülírásához is fel lehet használni, de aligha valószínű, hogy a kormánypárt ilyen lépésre szánná el magát egykori vezetője, Vlagyimir Putyin ellen.

A Kremlhez közel állónak mondott Komszomolszkaja Pravda bulvárlap elemzése szerint a 48 százalékos részvételi arány európai szinten teljesen elfogadható mutató, mert a közelmúltban Franciaországban, Nagy-Britanniában vagy Lengyelországban az arra jogosultak hasonló vagy még kisebb lelkesedéssel szavaztak a saját törvényhozásukról.

A lap rámutatott, hogy a kormánypárt a vegyes választási rendszerhez való visszatérésnek köszönhetően tudta több mint 100 képviselővel növelni frakciója méretét, mert bár támogatottsága csak 5 százalékkal növekedett – a képviselők felét pártlistákra leadott szavazatokkal választották meg – , az egyéni választókörzetekben csak kevés kivétellel győzött.

Az újság szerint a liberális ellenzék két, egymással is rivalizáló pártja, a Jabloko és a Népi Szabadság Pártja (Parnasz) azért vallott kudarcot – az egyik 1,9, a másik pedig 0,7 százalékot ért el – , mert a választóknak nem tetszett, hogy a nehézségeket a hatalom nyakába akarták varrni, és annak leváltására szólítottak fel, ahogy az sem, hogy hibának nevezték a Krím Oroszországhoz csatolását.

A Kommerszant című gazdasági napilap által megszólaltatott szakértők kitértek a szavazási kedv visszaesésének okára, azt állítva, hogy a gazdasági és szociális értelemben egyaránt nehéz helyzetben a választók mind a kormánnyal, mind az ellenzéki erőkkel szemben bizalmatlanok voltak.

Dmitrij Oreskin politológus a Szlon független hírportálnak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a diadalmas Egységes Oroszországgal szemben a választás vesztesei a nyugatos, európaias ellenzékiek voltak. Meglátása szerint még sohasem mutatkozott meg ilyen egyértelműen a különbség Oroszország urbánus, képzett, jobb módú és fiatalabb része, valamint a “különleges választási kontroll” övezete között.

Ez utóbbi mintegy 20, Csukcsföldtől az Észak-Kaukázusig elterülő régióból áll, ahol Oreskin szerint nem a helyi polgárok, hanem a helyi elit hangulata a meghatározó. Ezeken a területeken az orosz választóknak mindössze 15 százaléka él, ám a helyi összefogás és mobilizálhatóság miatt a választásokon éppen itt mondják ki a döntő szót, főleg ha a jogosultak 60 százaléka azt otthon maradás mellett dönt.

Jevgenyij Mincsenko, a Politikai Szakértelem Nemzetközi Intézetének vezetője a Meduza című ellenzéki portálnak nyilatkozva szintén azt hangoztatta, hogy a választáson az elnök aratott győzelmet és az önmagát liberálisnak nevező ellenzék szenvedett vereséget, mert mindent a vezetéssel szemben megfogalmazott bírálatokra tett fel, ám kiderült, hogy ennek az álláspontnak nincs társadalmi támogatottsága. Mincsenko szerint a korábban esélyesebbnek tartott Jabloko párt vezetőjének a saját elnökválasztási esélyeinek latolgatása helyett vissza kellene vonulnia.