2016. október 17., hétfő

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Hedvig – német eredetű; jelentése: harc.án – latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias ember.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Az a barátunk, aki annak látszik és valójában az is. Mert aki csak látszik, de valójában nem az, az csak látszat-barát, nem pedig igazi barát. És ugyanez érvényes az ellenségre is.”

Platón

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-939b4f-4d41″][vc_column_text]MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Prohánszka Ottokárt kinevezik székesfehérvári püspöknek (1905).

Budán megnyílt a Várszínház (1787).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-79b4f-4d41″][vc_column_text]MERJ KOCKÁZTATNI!

„… akinek van, annak adatik…” (Lukács 19:26)

Robert Schuller egy iowai farmon nőtt fel. Visszaemlékszik arra, hogy apjának az előző évi minden szem gabonára szüksége volt, hogy állatállományát etetni tudja. Ennek ellenére mindig volt egy kis sarok a zabosládában, amihez nem volt hajlandó hozzányúlni. Amikor Schuller ezt észrevette, így szólt: „apa, itt még van gabona”, apja így felelt: „az a jövő évi vetőmag.” És amikor eljött a tavasz, apja elvetette azt. Schuller azt írja: „Tegyük fel, hogy tanulmányozta az esélyeket, és azt mondta: »Lássuk csak, van egy kis vetőmagom. Megetethetem a jószágokkal, tudom, hogy így hasznos lesz, nincs semmi kockázat. Vagy eltemethetem a földbe – de ez végtelenül kockázatos. A gyomok megfojthatják, a madarak megehetik, elrohadhat, vagy épp jégeső és szelek pusztítják el… másrészt az is lehet, hogy százszoros termést hoz.«” A Bibliában azt olvassuk, hogy „aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat” (Prédikátor 11:4). Heler Keller mondta: „A biztonság nagyrészt csak babona. A természetben nem létezik, és teljes egészében az emberek sem tapasztalják meg soha… Az élet vagy merész kaland, vagy semmi.” Ha szeretnél többet, mint amennyiről valaha is álmodtál, kockáztatnod kell. Hitben cselekedni, amikor semmilyen földi garancia nincs arra, hogy mi van a másik oldalon, azt jelenti, hogy olyan dologgal próbálkozol, amit képtelenség véghezvinni, hacsak Isten nem adta meg hozzá a szükséges képességeket. Jon Walker mondja: „A hit akkor növekszik, amikor kockázatot vállalunk – de nem akármilyen kockázatot, hanem azt, amely felé Isten irányított. Ezek az isteni ösztökélések löknek túl »független államaink« határán, és juttatnak be a hit általi élet »ígéret földjére«.”

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-29b4f-4d41″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Antióchiai Szent Ignác

Szent Ignác a II. század elején szenvedett vértanúságot. Tudva, hogy Isten nem feledkezik meg róla, megerősíti a küzdelemben, vállalta a püspöki szolgálatot és a vértanúságot.
Valószínűleg Szíriában született az első század közepén. Antiochiában Euodiosz püspök után Szent Péter második utóda volt. Antiochia a római birodalom keleti részének székhelye volt, pogánykeresztényekből alakult itt először hitközség. Volt itt egy zsidókeresztény csoport is. A konfliktusokat csak gyarapította a gnosztikusokkal való küzdelem is.
A Domitianusz császár üldözése ugyan lényegében a lázongó zsidók ellen irányult, azonban a feljelentések miatt sok keresztény került vád alá, mivel nem volt hajlandó hitét megtagadni. Ignácot is feljelentette valaki 110 és 115 között, elfogták és állhatatossága miatt vadállatok elé dobásra ítélték.
Megkötözve szigorú katonai őrizettel Rómába vitték. A hajó a kisázsiai kikötővárosokat érintette, így az ottani keresztények találkozhattak a fogoly Ignáccal. Útközben hét levelet írt a különböző egyházakhoz, ezekben tanított Krisztusról, az Egyház szervezetéről, keresztény életről. Sokat szenvedett a kisérő katonák önkényessége miatt.
Rómában az egyik állami ünnepen az amfiteátrumban a nézők szeme láttára tépték szét a vadállatok. Halálát bátran fogadta. Tertullián mondja: „A mártírok vére keresztények magva”. Földi maradványait a keresztények Antiochiába vitték
Bajban ne ess kétségbe! Az élet nem állhat meg! Reménykedj!

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]