Mészhiány a zöldségféléknél

Az elmúlt évek aszályos időjárása több élettani eredetű betegség fellépését okozta. Olyan hiánytünetek, fejlődési rendellenességek jelentek meg a kertészeti növényeknél, amelyekkel a termesztési gyakorlatban korábban nem kellett számolni. Igaz, az utóbbi években jelentős változások történtek a termesztési módszerek terén. Gondoljunk csak a csepegtető öntözésre, a tálcás palántanevelésre, az új nagyhatású műtrágyák (lombtrágyák) széleskörű elterjedésére, amelyek önmagukban mind egy-egy lehetőséget jelentenek a termesztés színvonalának növelésére, ugyanakkor hibás alkalmazásuk tetemes terméskiesést és minőségromlást okozhat. Sorra jelennek meg az olyan cikkek, amelyek a szárazság és a mészhiány összefüggéseivel foglalkoznak, számtalan gyakorlati példát említve a gyümölcs-, a dísznövény-, a szőlő- és a zöldségtermesztés területéről.

A kalciumot a talaj termékenységével kapcsolatosan szoktuk emlegetni, mivel a talajszerkezet kémhatását döntő mértékben meghatározza. A növények más elemekhez képest jelentős mennyiséget építenek be belőle a szervezetükbe. Hatása nagyon sokoldalú. Ezzel magyarázható, hogy hiánya a legkülönfélébb helyeken és formákban jelentkezik.

Felvetődhet a kérdés, hogy miért éppen a kalciumot emlegetjük a szárazság kapcsán olyan gyakran, mi az oka annak, hogy a talaj kiszáradása pont ennek az elemnek a hiányához vezet?
A mész rendkívűl nehezen mozog a növényen belül. Ebből adódóan, ha a növényi életfolyamatokat bármi megzavarja, az azonnal a mészellátás zavarához vezet. Ezenkívül a mész nem reutilizálható tápelem. Magyarán: ha beépült a levelekbe, onnan már nem mozdítható, míg a nitrogén vagy a kálium ilyen esetekben gyorsan „átépül” a növény szervezetén belül, és a fiatal hajtásokhoz vándorol. Ezzel magyarázható, hogy a mészhiány tünetei a leggyakrabban és a legszembetűnőbben a fiatal növényi részeken jelennek meg először.

A fejletlen gyökérzet, a gyökérrothadás és a gyökértenyésző-csúcs barnulása is az elégtelen kalciumellátás következménye. A gyökereken általában előbb jelentkeznek a tünetek, mint a föld feletti szerveken.

A mészhiányban szenvedő növények – ha lassúbb ütemben is – egy bizonyos fejlettséget rendszerint mindig elérnek, ami annak tulajdonítható, hogy egy kevés kalcium általában mindig van a talajban. A tenyészőcsúcsok elhalása következtében a növény olyan benyomást kelt, mintha a tetejét (a hajtáscsúcsot) letörték volna. A mészhiány másik gyakori és általános tünete a fiatal levelek fonák irányba történő kanalasodása, amit egy sötétzöld elszíneződés előz meg. Különösen fűtött hajtatásban, az uborkán szokott jelentkezni ez a tünet, ha nem kielégítő a fólia szellőzése. A magas páratartalom gátolja a víz, a tápanyagok felvételét, ezáltal a legnehezebben felvehető tápelem, a kalcium felvételét is, így nagyon hamar kialakulnak a hiánytünetek.
A paprikán, a paradicsomon és a padlizsánon az ún. csúcsrothadás betegséget okozza a mész hiánya. A bogyók bibepont felőli oldalán vagy annak közvetlen közelében kezdetben világosbarna, később beszáradó sötétbarna folt alakul ki. Maga a magház, vagy termés kocsány felőli oldala egészséges. A fajták közötti érzékenység e tekintetben eltérő, a fehér termésű, intenzív növekedésű paprikák sokkal fogékonyabbak, mint a zöld húsúak.

A paradicsomfajták között is van különbség, de lényegesen kisebb, mint a paprikák esetében. A mészhiány következtében kialakuló szövetelhalás már az egészen fiatal – gyenge – termésen megindul, és csak később válik szemmel is jó láthatóvá. A fejes salátán az ún. levélszélelhalás betegséget okozza a mész hiánya, aminek van egy lágy változata, amely inkább télen szokott jelentkezni, és egy száraz típusa, amely később, tavasszal és nyáron üti fel a fejét.
Tavasszal a hideg talajba kiültetett hajtatott uborkán is gyakran megfigyelhető a mészhiány. Lassú a főszár növekedése, a levelek – előbb a fiatalabbak, később az idősebbek is – a fonák irányába kezdenek pödrődni. A beteg növény levélzete „haragoszöld”, később az erek közötti szövetek kivilágosodnak, ami rendszerint az elégtelen gyökértevékenységből adódóan más tápelemek hiányát is jelzi.

A gyakorlatban tapasztalható kalciumhiány-tünetek okai a legritkább esetben vezethetők vissza a talaj alacsony mésztartalmára, rendszerint a vízellátás, illetve a párologtatás zavarából, esetleg az alacsony talajhőmérsékletből adódnak.

A hiánytünet okai a következők lehetnek:
– a talaj alacsony mésztartalma (az intenzív termesztési körülmények között ritka);
– az öntözés hiánya;
– a levegő alacsony páratartalma – 50% alatt;
– a levegő nagyon magas páratartalma (közel 100%);
– túlzott műtrágyázás (nitrogén- és kálium-túladagolás);
– a talaj elszikesedése (rossz minőségű öntözővíz);
– elégtelen gyökértevékenység (gyökérbetegség, hideg talaj).

A termesztő elsődleges célja a hiánytüneteket kiváltó tényezők megszüntetése (öntözés, szellőztetés, párásítás, szakszerű műtrágya-adagolás).
A betegség tüneteinek megjelenésével a növény termőképessége, illetve a termés minősége jelentősen csökken. Szemben a nitrogén- vagy káliumhiány gyógyításával a mészhiány megszüntetése nehezebb, hosszabb időt vesz igénybe.

A kedvezőtlen környezeti tényezők megváltoztatásával egy időben, a betegség gyorsabb megszüntetése érdekében célszerű lombtrágyázni is.
A levélzet kis mennyiségben ásványi anyagokat is képes hasznosítani, aminek a gyakorlati jelentősége különösen a mikroelemek vonatkozásában számottevő, de a makroelemek tekintetében sem elhanyagolható. A leveleken keresztül felvett tápanyagmennyiség jelentős mértékben függ a klimatikus tényezőkön kívül a levél korától és egészségi állapotától. Az intenzív anyagcserét végző, növésben lévő levelek tápanyagfelvétele nagyobb, mint az idős leveleké.
Annak ellenére, hogy a leveleken keresztül felvett ásványi anyagok mennyisége nagyságrendekkel kisebb, mint a gyökerek által szállított tápelemeké, a hatásuk meglepő.
Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy közvetlenül beépülnek az anyagcsere-folyamatokba és hatásukat gyorsan kifejtik.

Ugyan lombtrágyázással a talajok trágyázása nem helyettesíthető, a kedvezőtlen tápanyag-felvételi körülmények nem szüntethetők meg, de nagyon jól kiegészíthető a növények tápanyagellátása. A lombtrágyázás a hiánytünetek gyors megszüntetésére az egyik leghatásosabb módszer.

A kalcium – szemben a többi tápelemmel – jelentős mennyiségben halmozódik fel a levelekben, a termés mésztartalma alacsonyabb. Felvételének zavara esetén a fejlődő levelek és a termések egyaránt rosszul ellátottak mészben. A levélzetre adagolt kalcium növeli az éppen kialakuló termés, a levelek mésztartalmát, ezért a kalcium-lombtrágyázásnál a többszöri ismétlésnek döntő a szerepe a kezelés eredményességét illetően. Főleg a folyamatos termést adó növényeknél (paprika, paradicsom, uborka) fontos az ismételt permetezés, hogy az újból és újból kialakuló terméskötődésnek megfelelő mennyiségű kalcium jusson.

A kereskedelemben kapható kálcium-lombtrágya készítmények:
– Damisol – calcium (8,4%)
– Wuxal Calcium (15%)
– Ca-nitrát (20,0%)

A felsorolt készítmények általában 0,1-0,5%-os töménységben használhatók lombtrágyaként. Nagyobb töménységben még súlyos hiány esetén sem javasoljuk az alkalmazásukat, sokkal hatékonyabb a kisebb töménységű többszöri kezelés. A növényvédő szerekkel való keverhetőségüket célszerű minden esetben ellenőrizni.

Őrhidi László,
a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági
Alapítvány szaktanácsadója