Brenzovics László parlamenti képviselő, a KMKSZ elnökének köszöntő beszéde Milován Sándor 56-os elhurcolt, a KMKSZ tiszteletbeli elnökének magyar állami kitüntetése átadása alkalmából

A laudáció magyarul dicséretet, védőbeszédet jelent. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Milován Sándort laudálhatom, szívesen teszem. Büszke vagyok arra, hogy Sándor évtizedek óta harcostársam, atyai jó barátom.

Milován Sándor Nagyszőlős főterén él, háza távol az úttól, az udvar belsejében található, mint aki el kívánna rejtőzni a világ elől.
A történelem elől azonban elbújni nem lehet.
A Milován család sorsa tipikus kárpátaljai sors. 1941 áprilisában született, még béke volt, Kárpátalja 2 éve újra a Magyar Királyság kötelékében. Még béke van. A nehézségek ellenére lehet bízni a jövőben. Hamarosan azonban Magyarország újra hadba lép.
1944 őszén Kárpátaljára beözönlik a szovjet hadsereg. Kárpátalja sötétségbe borul. A magyar férfiakat elhurcolják. Köztük van Milován Sándor édesapja, aki nem tér vissza. A rövid családi boldogság édesanyja számára véget ér. A kárpátaljai magyar fiatalság, kinek apáit a berendezkedő szovjet rendszer meghurcolta, vagy megölte, vagyonát elvette, nemzetét, a fasiszta Németország utolsó csatlósát, a történelem szégyenpadjára ültette. Reménykednek, ez az őrület, barbarizmus nem tarthat örökké. Majd Amerika, a Nyugat segít, s Kárpátalja visszakerülhet Magyarországhoz, de legalább a csehekhez, de mindenképp Közép-Európához.
Az ifjú, félárva Milován Sándort az ellenállás gondolata foglalkoztatja. S jön 1956. A rádión lehet hallgatni a magyarországi híreket a magyar forradalomról. Az nem jön át a híreken, hogy a nagyhatalmak között a forradalom ügye már előre eldöntetett, az halálra van ítélve, s moszkvai rendező véres bábjátéka zajlik.
A fiatalok tenni akarnak valamit. Nem véletlen, hogy az 1956-os események kárpátaljai résztvevői vagy fiatalok, vagy nagyon fiatalok. Apáik vagy nem élnek, vagy örökre szóló leckét kaptak a szovjet rendszer brutalitásából, s egyet akarnak, valahogy túlélni. Milován Sándor mindig mindenfajta pátosz nélkül beszélt a vele történtekről. A röplapokról, saját szerepéről. A történet a jelenlévők előtt ismert. De vajon milyen lehetett az édesanyának, amikor férje elvesztése után a kommunisták az egyetlen fiát is viszik, s ki tudja, látja-e még valaha.
Milován Sándor a felnőtt élettel való ismeretségét a börtönben kezdte. Amikor a börtönéveiről beszél, felcsillan jellemének legjellemzőbb tulajdonsága: a megismerés vágya, az érdeklődés, a humor, irónia, emberség, megbocsátás, a másik megértése.
A jelenlegi helyzetünkhöz talán egy, Sándor által többször emlegetett történet illik: amikor az ifjú nacionalistával azon vitatkoztak, hogy az ukrán vagy a magyar nemzet szenvedett-e többet, s ultima ratioként az ifjú ukrán Sándort a térképhez vonta, s mutatta, hogy, lám, Magyarország bármennyire pici is, van, míg Ukrajna nincs. Lám, jelenleg Ukrajna van, s sajnos, az ukrán nacionalisták ugyanazt próbálják csinálni velünk, mit velük az oroszok: felszámolni oktatási rendszerünket, elnyomni nyelvünket és kultúránkat.
Mekkora öröm lehetett, amikor újra találkozott anyja és fia? Nincs semmi, a jövő bizonytalan, de legalább élünk.
Milován Sándor történésznek készült, börtönévei után megmondták neki, hogy az nem lehet. A szovjet rendszerben mindig megmondták, ki lehetsz és ki nem, meddig mehetsz el. Különösebben erőlködni nem volt érdemes, mert bár a rendszer konszolidálódott, a glasszékesztyű alatt ott volt a vasököl, amellyel bárkire és bármikor le tudott sújtani.
A Munkácsi Kereskedelmi Iskolát végezte el, és elhelyezkedett a szovjet kereskedelem kalandos világában. Családot alapított. Jól választott. Ahogy egyszer megjegyezte, hogy megvannak a hátrányai annak is, ha az ember jól házasodik, mert aki rosszul nősül, az cserélgetheti az asszonyokat egyiket a másik után, míg aki jól, az pedig nem.
A tréfát félretéve, Milován Jolán rendkívüli szerepet játszott nemcsak Sándor, hanem a kárpátaljai magyarság életében is, mint nagyszőlősi, később járási KMKSZ-elnök, képviselő, mindig ott volt, ahol lennie kellett.
Ott lenni, ahol kell. Azt hiszem, többségünk, ha ifjúságát börtönben kezdené, később egész életében azon gondolkodna, hogyan ne keveredjen bele semmibe. Az ilyen gondolkodás távolállt Milován Sándortól. Emlékszem, mesélte, hogy amikor nem lehetett magyar felirat Nagyszőlősön, kitalálták, hogy a „kutya hamis” feliratú kis táblácskákat fognak elhelyezni minden magyar porta kerítésén, hogy látszódjon, ott magyarok laknak.
Természetesen ott volt az 1972-es beadvány ügyének szervezői között is, bízva abban, hogy a brezsnyevi konszolidáció viszonyai között sikerül előre vinni a kárpátaljai magyarság ügyét. Sikerült is, valamennyire. Mindenesetre nem féltek kiállni az ügyben.
1989-ben kezdett el fordulni a világ. A Szovjetunió megroppant. Létrejön a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a határon túli magyarság első érdekvédelmi szervezete a második világháború után. Sándor is ott van. 1990-től a megyei tanács képviselője. Egyéniségét jellemzi, hogy amikor megtörténik az 1991 augusztusi puccs, akkor nem külföldre siet, hanem Ungvárra, a KMKSZ elnökségébe, hogy, ahogy ő fogalmazott, „gyorstalpaló tanfolyamot tartson az Elnökség tagjainak börtönetikából”.
Ukrajna függetlenné válása idején részt vett a kárpátaljai és a kárpátaljai magyarság autonómia körüli csatározásaiban, s levonta a megfelelő tanulságokat. A hatalom azért engedte meg a KMKSZ megalakulását, mert úgy vélte, az általa beépített embereken keresztük tudja majd irányítani. 1992-ben a szervezet a széthullás határára került, a hatalom integrálni szerette volna a kialakulófélben lévő új rendszerbe. Fodó Sándor, alapító elnök Milován Sándorhoz fordult, akinek döntő szerepe volt abban, hogy a KMKSZ megmaradt a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezetének. Ez igen sok fáradságba, energiájába került. Rengeteget vonatoztunk, vagy éppen a székház padlóján aludtunk az általunk előrelátóan beszerzett matracokon. Egy biztos, nem unatkoztunk: alapszerződés, választások, új választások és megint választások, forradalmak és most háború. A magyarság érdekeinek védelme közben sok mindent sikerült elérni. Ezekben az ügyekben Milován Sándornak döntő szerepe volt. Mindig ott volt, ahol lennie kellett. Soha nem nyúlt mellé. S létrejött az önálló nagyszőlősi magyar iskola, Perényi- és Bartók-szobor került a városba, újság, nyomda, Főiskola, kishatár, vízummenetesség és még nagyon sok minden a teljesség igénye nélkül. S megmaradt a KMKSZ, a kárpátaljai magyarság mint közösség. Milován Sándor jelenleg a KMKSZ tiszteletbeli elnöke, és végzi továbbra is feladatát itt és az anyaországban is. Például 2006. október 23-án az Astoriánál olyan beszédet mondott, hogy utána megmozdulás kezdődött, Gyurcsány Ferencnek bizony be kellett vetnie a csapatait ahhoz, hogy rendet tegyen.
Kedves Sándor, tudjuk azt, hogy továbbra is számíthatunk rád mindenben, a kárpátaljai magyarság életének fontos szereplője, gratulálok a kitüntetéshez. Megérdemled, megérdemelted, megszolgáltad a nemzetnek. Tartson meg az Isten olyannak, amilyen voltál és vagy. Továbbra is számítunk rád.

Beregszász, 2016. november 4.