Kihaltnak hitt óriásteknősre bukkantak

Egy 150 éve kihaltnak hitt, óriás szárazfölditeknős-faj valójában csak elköltözött eredeti otthonáról, és most a Galápagos-szigetvilág Isabel-szigetének északi partján lévő vulkáni lankákon él.

A Current Biology folyóiratban publikált genetikai elemzés során kimutatták, hogy a régen elveszettnek hitt elefántteknős – Chelonoidis elephantopus – DNS-lábnyoma megtalálható hibrid utódjában. Ezek a teknősök a jelek szerint a Chelonoidis elephantopus és egy másik óriásteknős faj, a C. becki utódai.

Míg a kutatóknak még izolálniuk kell egy fajtiszta C. elephantopust, ezek a teknősök a DNS-adatok alapján életben kell legyenek. A vizsgálat első alkalommal mutatja, hogy ez fajt újra fel lehet fedezni azon genetikai nyomok követésével, melyek hibrid utódjainak genomjában maradnak fenn.

Ryan Garrick, a vizsgálat társszerzője szerint a tanulmány kihangsúlyozza a múzeumi gyűjtemények fontosságát is az új felfedezésekben. „Olyan teknőcsontokból vontunk ki DNS-t, melyeket jó néhány évtizeddel ezelőtt gyűjtöttünk be, és ezt a DNS-t alkalmazzuk a fajtiszta C. elephantopus génállományának leírására.”

Garrick és csapata meglátogatta az Isabella-sziget északi csúcsán található Volcano Wolf régiót, és több mint 1600 teknőstől vett vérmintát. Ezt követően az adatokat összehasonlították az élő és kihalt teknősfajok genetikai adatbázisával. Az összehasonlítási folyamat során észlelték a „kihalt” elefántteknős genetikai ujjlenyomatát a Volcano Wolf 84 teknősénél, ami azt jelenti, hogy egyik szülőjük az eltűnt faj tisztavérű tagja volt. Harminc esetben a párosodás az utóbbi 15 évben ment végbe. Mivel a teknősök élettartama meghaladhatja a 100 évet, nagy az esély arra, hogy számos fajtiszta állat még életben van.

A Galápagos teknősei híresek a Charles Darwinra tett hatásukról, amikor a természetes szelekció ösztönözte evolúcióelméletét megfogalmazta. Nem csoda, hogy felkeltették figyelmét, mivel a teknősök közel 405 kilogrammot nyomhatnak és akár 1,8 méteresre is megnőhetnek.

A teknős mérete és lassú mozgása okozta elő hanyatlását is. Garrick magyarázata szerint „a populációkat erősen megtizedelték az 1600 és 1700 években a kalózok, aztán a bálnavadászok, fókavadászok, kereskedők és haditengerészet legénységei.” A kutató szerint a teknősök olaj és hús miatti kiaknázásának köszönhetően, a C. elephantopus a Floreana-szigeten (eredeti otthonán) nem sokkal Darwin 1835-ös történelmi útja után kihalt. „A becslések szerint mintegy 200 ezer teknőst irtottak ki a szigetvilágban az intenzív begyűjtés mindössze két évszázada alatt.”

Gisella Caccone, a vizsgálat társszerzője abban reménykedik, hogy találnak életben lévő elefántteknősöket, és visszatelepíthetik őket eredeti élőhelyükre. „2012 decemberében visszamegyünk a Volcano Wolfra, és megpróbáljuk megtalálni az összes kevert származású egyedet – mindegyiküket adóvevőkkel láttuk el -, és ha szerencsénk van, a fajtiszta egyedeket is.” Elmondása szerint a munka nagyon fontos, „mivel ezek az állatok kulcsfontosságú fajok, amelyek fontos szerepet játszanak a szigetközösségek ökológiai integritásának fenntartásában.”

Egyelőre nem tudják, a teknősök hogyan kerültek az Isabela-szigetre, azonban Caccone és csapata azt gyanítja, hogy emberek vitték őket oda tápláléknak. A bálnavadászok szintén ledobhatták őket a fedélzetről, vagy csak ott hagyták őket ezen másik sziget partján. Garrick abban reménykedik, hogy más „kihalt” fajokat is újra felfedeznek ugyanezen genetikai módszerekkel, melyekkel az eltűnt óriásteknőst észlelték. Még mindig van remény arra nézve is, hogy a Pinta-szigetről származó C. abingdoni óriásteknős – melyet jelenleg egyetlen tisztavérű egyed, Magányos George képvisel – életben van és jól érzi magát valahol máshol.

Forrás: Discovery News/Hirado.hu