Egy jó gitár motivál – Interjú Illés András gitárossal

Fiatal, lendületes, laza és jól áll neki a gitár. Illés Andrással beszélgettem, akit rengetegen ismerhettek meg Kárpátalján és azon túl a The Judas Priest Tribute Band, valamint a Cold Comfort együttesek tagjaként. Néhány évvel ezelőtt még hangos volt tőle, tőlük Beregszász, most azonban idehaza nagy a csend, viszont külföldön még szól a rock n’ roll.

– Beregszászi születésű vagy?

– Igen, itt Beregszászban születtem harminc évvel ezelőtt. Mondhatnám, hogy nem a legjobb helyen és időben, de nincs okom panaszra. Szerettem itt élni és szép gyermekkorom volt, nem cserélném el semmire.

– Hogyan szeretted meg a zenét és a gitárt?

– Édesapám nagy rockrajongó volt, ő szerettette meg velem. Egyszerűen megragadott a gitározás. A barátokkal összejártunk, egymástól tanultunk. Van egy nagyon jó barátom, Balázs István, akitől nagyon sokat tanultam. Később vele össze is hoztunk egy zenekart.

– Hogyan sikerült megfelelő hangszerhez jutnod?

– Egy egész nyarat végigdolgoztam, hogy vehessek magamnak egy akusztikus gitárt. Az első elektromos hangszert pedig Istitől kaptam ajándékba. Azután egy Gibson Flying-V volt az első komoly gitárom, amit a zenekar vezetője biztosított számomra. Nagyon ösztönzőleg hatott rám, imádtam. Most három figyelemre méltó hangszerem van és egy nagyon jó erősítőm. Rengeteg munka van abban, hogy egy gitár jól szólaljon meg élőben. Az ember sohasem elégedett a hangzással vagy a gitározással, mindig van mit tanulni, fejlődni. Annak függvényében, hogy épp miket játszunk most is mindig alakítok, változtatok néhány dolgot a hangszereimen.

– Naponta hány óra gyakorlásra volt szükséged?

– Főiskolásként leggyakrabban órák után volt négy-hat órám a gyakorlásra. Vagy később amikor már dolgoztam, munka után kezdtem neki. Szerettem csinálni, nem volt fárasztó, mert szívesen játszottam.

– Könnyen ment a gitározás megtanulása?

– Nem tartom magam nagyon tehetség zenésznek, sokat kellett gyakorolnom. De szerencsém is volt, mert jó tanáraim voltak.

– Milyen jellegű zenekart létesítettetek István barátoddal?

– Egy heavy metal bandát hoztunk létre, akikkel Judas Priest számokat dolgoztunk fel. Az együttes tagjai mind idősebbek voltak nálam, így sikerült sokat fejlődnöm mellettük.

– Miért a rock?

– Mert rocker vagyok, ez bennem van. Ettől érzem jól magam.

– A gitározás mellett énekeltél is?

– Sose énekeltem, nagyon rossz ötlet lenne. (nevet)

– Hol léptetek fel?

– Beregszászban az amfiteátrumban, a Szojuz étteremben, ezen kívül Péterfalván, Ungváron, Aknaszlatinán, Nagyszőlősön és motoros fesztiválokon. Egész Ukrajnát bejártuk, Luhanszkig is eljutottunk. Ami külföldöt illeti, jártunk Magyarországon, Romániában, 2005-ben pedig egy amerikai énekest, a Judas Priest ex-énekesét, Tim Ripper-t kísértük turnéján. Ez volt a legnagyobb dolog, amit elértünk. Nagyon büszkék voltunk rá. Noha a zenekarban volt jó néhány változás, de Balázs Isti és Szmozsánszki István volt a csapat szíve-lelke, így mindig folytattuk.

– Miket adtatok elő: amit ti szerettetek játszani vagy amit a közönség kívánt?

– Amit mi szerettünk, mert csak akkor tudjuk hitelesen játszani, ha szeretjük. Például a lakodalmas mulatós vagy valami hasonló nekem abszolút nem menne.

– Meddig működött a zenekar?

– Körülbelül öt évig. De emellett ott volt még a Cold Comfort együttes is, amellyel blues-rockot játszottunk. Azt is nagyon szerettem csinálni, mivel saját dalokat játszottunk. Amennyire lehetőségünk nyílt, fel is vettük a számainkat.

– Mennyi ideig működött a Cold Comfort?

– Három-négy évig.

– Miért szűnnek meg végül is ezek a jó bandák, melyeket a közönség is szeret és a tagok is szívesen csinálják?

– Néhány évvel ezelőtt a kijevi Függetlenség téren történtek miatt betiltották a koncerteket Ukrajnában. Akkor nem tudtunk már tovább zenélni. Másrészt zenélésből nem lehet megélni, így akkoriban sokan kimentek külföldre dolgozni, többek között én is: jelenleg Angliában dolgozom és élek.

– Külföldön hogyan tudod folytatni a gitározást?

– Most főleg akusztikus dalokat játszunk. A barátom Nick énekel, én pedig gitározok. Angliában rengeteg lehetőség van a fellépésre: mindegyik pubban, kocsmában van élő zene és az emberek érdeklődőek, nyitottak az ilyen programok iránt. Van rá igény. Lehetőség van a jó hangszerek beszerzésére is. És ha van egy jó gitárod, az nagyon tud motiválni.

– Milyen Anglia? Hogyan látod az ottani életet, az ottani embereket a kárpátaljaiakhoz képest?

– Nagyon más, sőt eleinte zavaróan ijesztő. Két éve vagyok kint és csak most kezdem megszokni. A különbségeket lehetne sorolni hetekig, hogy mi más, mi jobb vagy mi rosszabb. Noha okkal költöztem el itthonról, mégis nagyon hiányzik Beregszász, elsősorban persze a család és a barátok, de rengeteg emlék is ideköt.

– Szeretnél majd a hobbidból megélni?

– Persze, de ez inkább szenvedély, mint hobbi. Ki az, aki nem szeretné azt csinálni, ami érdekli? Volt egy olyan időszak az életemben, amikor ebből éltem és akkor nem kellett semmi mással foglalkoznom. De ha így marad, ahogyan most van, azzal is meg leszek elégedve.

– Nem vagy egy mindennapi jelenség. Mondták már?

– Hát igen, az embereket itt is megnézik, ha hosszú a haja, van néhány tetoválása vagy épp nem a szokásos módon öltözik valaki. Nem a figyelemfelkeltés végett van, csak így érzem jól magam.

– Művészlélek vagy?

– Nem, inkább gyakorlatias, pragmatikus.

– Van-e szükség színészi tehetségre ahhoz, amit csinálsz?

– A megjelenés fontos, de igazából a hitelesség a legfontosabb. Érezd jól magad a bőrödben és ezt sugárzod ki mások felé is.

– Vannak példaképeid?

– Sok kedvenc gitárosom van, például: Jimi Hendrix, Richie Kotzen, August Young, Doug Aldrich, Nuno Bettencourt, Zakk Wylde és még sorolhatnám. Nagy tisztelője vagyok egy magyarországi gitárosnak, Mikky Slade-nek, aki szerintem az ország egyik legjobb rockgitárosa. Sokat tanultam tőle és a mai napig szoktunk tapasztalatainkról beszélgetni. Ezen kívül sok beregszászi zenész külföldön csinált karriert, például Czébely (Csibe) Csaba, Balázs László vagy Dzsanda Vitaliy, akikre szintén felnézek és becsülöm az elszántságukat.

– Tervek? Célok?

– Az önmegvalósítás – és akkor már megérte a dolog.

Bundáné Fehér Rita
Kárpátalja.ma