2016. december 31., szombat, Óév estéje
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Szilveszter – latin eredetű; jelentése: erdő, erdő mellett lakó férfi.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.
Ady Endre
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93eacd-b299″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:
SZILVESZTER
A népi kalendárium szerint újesztendő első napjával összefüggő nap. Szilveszterkor – akárcsak az év más ünnepein és jeles napjain – a szokások és hiedelmek az emberi életre, az állatállomány és a termés bőségére vonatkoztak.
Szilveszter éjjelén gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak a lányok jövendőbelijük neve és foglalkozása után. Sokfelé más praktikákat is alkalmaztak. Például Gyimesvölgyben „Akkor karót kötnek. Akkor mentek, kötővel megkötöttek. Hogyha az a karó nem vót teljesen meghántva, akkor gazdaghoz ment férjhez, s ha az a karó csóré vót, akkor szegényhez ment férjhez. Ha magos vót, akkor magos férfihez ment, s ha alacsony vót, akkor alacsony férfihez ment” (Bosnyák S. 1982: 110).
„Az a leány, aki meg akarta tudni, hogy férjhez megy-e az új esztendőben, az szilveszter estéjin elment az ablak alá, ahol sok gyermek volt hallgatózni. S ha azt mondták, hogy: »Menj el innen!«, akkor férjhez ment, s ha azt mondták, hogy: »Ülj le!« akkor {7-262.} nem ment férjhez az esztendőben – tartották a bukovinai magyarok” (Bosnyák S. 1977: 189).
Szilveszter estéjén a jászdózsai lányok férfinadrágot tesznek a párnájuk alá és megálmodják, hogy ki lesz a jövendőbelijük. Közismert, András-napkor is gyakorolt praktika, hogy sótlan pogácsát sütnek egész napi böjtölés után, maguk mellé teszik egy kis vízzel, hogy álmukban eljöjjön a jövendőbelijük és együtt egyék meg.
A szilveszteri szokásokban különösen éjfélkor van fontos szerepe a zajkeltésnek, melyet neveznek kongózásnak, csergetésnek, pergőzésnek, nyájfordításnak.
A szilveszteri gonoszűző zajcsapás Erdély falvaiban is szokás volt. Magyarlapádon a serdülő fiúk kolompokkal, csengőkkel, ostorokkal, bádogdarabokkal lármáztak az éjféli harangszókor. Kicserélték az utcakapukat, a patakon át pallóként rakták, a lányos házak tetejére szalmaköteget vittek, hogy azzal jelezzék az eladó lányt. Almásmálon, szolnok-dobokai községben éjfélkor lövöldöztek, tülköltek. Hajdúdorogon a pásztorfiúk kongatással kergették az óesztendőt. Az udvarokban engedélykérés után a dudás fújta az „Óh szép Jézus…” kezdetű éneket, mialatt a többiek karikás ostorral pattogtatva, csengővel, kolomppal és egyéb lármázó eszközökkel szaladgáltak. A háziaktól pénzt vagy kalácsot kaptak.
A kongózáshoz, zajcsapáshoz tartozott a gulyafordítás is, például Hajdúdorogon. Engedélyt kértek: „Megfordíthatjuk a Szent Péter csordáját?” Kongattak, énekeltek. Tréfás versekkel kérték az adományt
| Bemennék én tihozzátok, |
| Ha van jó erős pájinkátok, |
| De ha nincsen pájinkátok, |
| Be sem megyek tihozzátok. |
| (Igmándy 1941: 121) |
Hajdúhadházon azt kérdezték: „Most jöttem a Hortobágyról, szabad-e megtéríteni a gulyát?” Pergőztek, csergettek, dudáltak. Jutalmul bort, pénzt kaptak (Igmándy 1941: 121). Hajdúszoboszlón a szilveszteri zajcsapáshoz mondai hagyományt fűznek: egy török támadás sikeres elhárításának az emlékére tartják. Délután öt óra körül minden pásztor a piacra ment ostorát durrogtatva. A piacon éktelen zajcsapásba kezdtek – kolomppal, dudával, lövöldözéssel. A hagyomány egyik változata szerint a törökök 1660. december 31-i támadása alkalmával az asszonyok összeverték a tepsiket, meghúzták a harangokat, és a nagy zajjal űzték el a törököket. Egy másik eredetmagyarázat szerint a hajdúk török martalócokat üldöztek, és visszatérve köd ereszkedett rájuk; hogy hazataláljanak, az otthon lévők nagy zajt csaptak. Magyarázzák a szokást úgy is, hogy csergetve temetik az óesztendőt. A szokás Hajdúszoboszlón látványos felvonulássá alakult az utóbbi évtizedekben.
A moldvai hejgetés vagy urálás zajcsapással, bőségvarázsló rigmussal, adománykéréssel egybekötött szokás. „Hogy a kolektyiva megindult, a fiaim, s más emberek többen, tizen, tizenöten esszegyültek, a téesztől elvettek négy ökröt s béfogták egy nagy ekébe, feltettek vaj négy zsák búzát a kocsiba, s az ekét utána s mentek urálni. Bémentek az embernek az udvarába, és keresztül-kasul összeszántották az udvarát s meghintették búzával. Az ostorokval rittyegtettek, s szültültek, doboltak, és minden szóra mondták: {7-263.} hajtsad, haj! hajtsad haj! S azt felszántották, az udvart, mindent, bévetették búzával, mig az a búza elfogyott, egész éjjel” (Klézse; Bosnyák S. 1980: 130). Az urálás szövege a gabona útját követte a kenyér elkészültéig, emellett jókívánságokat sorolt a gazda és családja számára. A klézsei változatban így hangzik az adománykérés:
| Mi nem innen jöttünk, |
| hat, hét országon túlról jöttünk, |
| elszakadt a bakancsunk, |
| elszakadt a kabátunk, |
| nincsen még kucsmánk es a fejünkben. |
| Ha münket béhivnátok, |
| egy kis kolbászval megkinálnátok, |
| egy jó kancsó bort az asztalra tennétek, |
| még ha adnátok egy küs pénzt is, |
| hogy vegyünk vele bocskort, |
| vegyünk vele kabátot, |
| vagy kucsmát a fejünkbe, |
| nagyon megköszönnénk. |
| (Bosnyák S. 1980: 129) |
Szokás volt a szilveszteri kántálás. A felnőttek, legények körében élő hagyományból a két világháború között már a gyerekek s végül a cigányok adománykérő szokása lett.
A szilveszteri kántálást másnap az újévköszöntés követte. Vasszilvágyon szilveszter este a következő rigmussal jártak a gyerekek a hatvanas években:
| Este harangszóra, gilingalangóla, |
| Azt hirdeti, itt az évnek, itt a fordulója. |
| Azért friss egészséget, |
| Bort, búzát, békességet. |
| Aggyon isten bőven, |
| Az újesztendőben. |
| (Tátrai Zs. gy. 1966) |
Országszerte elterjedt egyházi eredetű kántáló ének az „Újesztendő vígságszerző…” kezdetű, mellyel éppúgy jártak köszönteni szilveszter napján, mint újévkor. Kunmadarason a legények subában, kiütött tetejű sipkában jártak kántálni. Az arcuk elé papírmaszkot tettek, amelyre szakállt, bajuszt ragasztottak. Az „Újesztendő vígságszerző…” kezdetű énekkel jártak, de voltak csoportok, akik az alábbi köszöntőt mondták:
| Boldog újévet! |
| Pénzt, süteményt, bort! |
| Egyenes a kémény, |
| Görbe a disznóláb, |
| Áldja meg az isten azt a gazdát, |
| Ki a szegény kántálóknak ád! |
{7-264.} – ha nem kaptak, a köszöntő sorai így hangzottak:
| Verje meg az isten azt a gazdát, |
| Ki a szegény kántálóknak nem ád! |
| (Barna 1979: 165–166) |
Szilvesztert alkalmas időnek tartották a haláljóslásra. Jósoltak véletlenből: „Aki hálaadásról hazamenet elesett az úton, meghalt még abban az évben” – hitték Jászdózsán (Gulyás É. 1976: 88). Jósoltak kulcsforgatással, például a bukovinai magyarok: „Hát tettek egy kulcsot a szent könyvbe, újesztendő előtt való estén, belékötötték, s azt forgatták az ujjikon, s ahányat fordult a kulcs, azt mondták, annyi évet él. S mikor megállt, vagy a cérna elszakadott, akkor meghal” (Bosnyák S. 1977: 188).
A szilveszteri időjárásjóslás az aznapi időből történt: „Északi szél hideg, a déli enyhe telet jósol” Bácstopolyán (Borus 1981: 14). „Ha az esztendő utolsó napján szíp, tiszta üdő volt, eszt monták: Szilveszter vígezte jól nekünk az üdőt, várhatunk jövőre boldog újesztendőt!” – tartották Berettyóújfalun (Sándor M. 1976: 223).
Jósolnak ilyenkor is fokhagymával, hagymával. Például a bukovinai magyarok: „Ha kiváncsi volt a gazdaember, hogy milyen időjárás lesz az újesztendőben, minden hónapban, akkor vöröshagymát kettévágott és tizenkét kovát lebontott róla s mindenikbe tett egy kis sót s azt felrakta a tüzelőnél a párkányra. Reggel aztán sorbavette a hónapokat, mert mindegyiknek nevet adott. Amelyikben nem olvadt el a só, az száraz hónap volt, s amelyikben elolvadt, az esős hónap volt. Így tudta meg, hogy milyen üdőjárás lesz az évben” (Bosnyák S. 1977: 188). Hasonló módon jósolnak fokhagymával is, melyből tizenkét gerezdet tesznek egymás mellé, a közepébe lyukat fúrnak és abba sót tesznek.
A szilveszteri szokások ma városon és falun egyaránt a hangos, vidám évbúcsúztatást jelentik. Mikor trombitával, petárdákkal búcsúztatják az óesztendőt, nem gondolnak arra, hogy milyen ősi gonoszűző, bőségvarázsló mágikus eljárásoknak az emlékei élnek ezekben a szokásokban is.
Magyar Néprajz VII.
EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Bánóczy Ferenc (? 1831 – Ungvár, 1887. december 31.) Az 1848-49-es szabadságharc honvédhadnagya, lapszerkesztő. Tizenhét éves korában lett honvéd, nemsokára hadnagyi rangot kapott. A hadjáratok viszontagságai nagyon megviselték; egy éjjeli őrálláskor lábai megfagytak, ennek következményét élete végéig viselte. 1861-ben a kassai járásban esküdtnek választották. Ebben az évben megalapította a Felvidék című lapot. 1864-ben Kassára költözött, 1867-től Ung megyei tisztviselő lett, itt szerkesztette tovább az újságot, mely 1868-tól a Felvidék Ungvár címen jelent meg. Szoros kapcsolatban állt Mészáros Károllyal, a szabadságharc „historiographusával”. 1872-től Ung megye főjegyzője. Ungváron temették el a Kálvárián.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
A népszámlálás határnapján, 1869-ben Magyarország lakossága 13 és fél millió fő, ebből keresztény 96% (r. katolikus, g. kat., gör. keleti, református, evangélikus, unit.), izraelita 4%. A lakosság 33%-a ír-olvas, a legnagyobb város Pest 200 ezer lakossal.
Ruttkai Éva színésznő (1927) Kossuth-díjas, az új magyar színjátszás egyik jelentps tehetsége volt, gyermek-színészként kezdte pályáját, korán elért sikereit mindig fokozni tudta, ösztönös tehetség volt, méltán hasonlították Bajor Gizihez.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.
[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7eacd-b299″][vc_column_text]NE NÉZZ VISSZA!
„Emlékezzetek Lót feleségére!” (Lukács 17:32)
Mielőtt Isten elpusztította Sodoma városát, két angyalt küldött, hogy mentsék meg onnan Lótot és családját. Utasításuk világos volt: „Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! „Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.” (1Mózes 19:17, 26). Jézus három szóban foglalta össze ezt a történetet: „Emlékezzetek Lót feleségére!” Íme, két tanulság, amit jól jegyezz meg, és ne felejts el: 1) Ne nézz vissza vágyakozva a régi bűnös élvezetekre! A bűn ígérete hamis volt akkor, és most is hamis. „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim” (Jakab 1:14-16). 2) Ne nézz vissza bánkódva múltbeli hibáidra! Lót két veje nem akart hallgatni az angyalok üzenetére, ezért ott maradtak a városban. Talán ezért nézett vissza Lót felesége. De ez végzetes volt akkor, és végzetes most is. Ne fetrengj a múlt miatti bánkódás sarában! Ne ragadj le a régi sebeknél! Ne a visszapillantót nézd, hanem az utat magad előtt! Isten nagyszerű dolgokat tartogat számodra, ezért folyik a csata az életedben. Jézus a sátánt tolvajnak nevezte (ld. János 10:10). Már eddig is sok mindent ellopott tőled, ne engedd, hogy további dolgokat is ellopjon. Ma kötelezd el életedet Krisztusnak, és figyeld, hogy áldásai elkezdődnek.
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2eacd-b299″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Szilveszter pápa
A polgári év utolsó napján hálaadással állunk Isten elé. Karácsony öröme a hálát erősíti szívünkben. A közös öröm, a vidámság Isten szeretetének jele életünkben.
Halálának napján ma megemlékezünk SZENT I. SZILVESZTER pápáról is, aki ősi római családból származott. Szüleitől kiváló keresztény nevelést kapott. Papként igen sokat szolgált a diokleciáni üldözés idején (303-305), ami Rómában is sok áldozatot kívánt. Többször kellett elrejtőznie a Soracte-hegy egyik barlangjában.
Apja halála után Szilveszter anyja egy papra bízta a gyermek nevelését. Nagyon tehetséges tanuló volt, szeretett is tanulni. 314-ben választották pápává, mert közismertek voltak nagy érdemei. Nagy Konstantin alatt uralkodott, a milánói ediktum (313) utáni békés korszakba ő vezette be az Egyházat. Templomokat épített, szabályozta a templomok szentelésének rendjét, a templomok felszerelését.
Ekkoriban a donatisták és az arianizmus nehezítette az Egyház életét, Szilveszternek élete végéig küzdenie kellett ezek ellen az eretnekségek ellen..
335. december 31-én halt meg. A Priscilla katakombába, a Via Salarián temették el, I. Pál pápa azonban 761-ben átvitette elődje maradványait a szent tiszteletére alapított „San Silvestro in capite” nevű kolostorba. Alakját sok, szinte a mese határát súroló legenda veszi körül, már az 5. században tisztelték.
Példája: szabadság vagy elnyomás egyformán veszélyek tömegét jelenti a hit ellen!
bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]