Az első magyar gyerekkönyv írónője

Nagy mesemondónk, Benedek Elek is abból a gyerekkönyvből tanult meg olvasni, amelyet még az 1800-as évek elején írt egy édesanya lányának. Ki volt ez az anyuka? Hogyan született meg műve: a Flóri könyve egy olyan korban, amikor nő kezében szívesebben láttak fakanalat, mint pennát? Cikkünkben nemcsak Bezerédj Amáliáról, de a magyar gyerekirodalom kezdetéről is mesélünk.

„Napraforgó így tanít: Keresd a mi világít, Mint az, nap után fordúlj, A hol lehet jót tanúlj” – figyelmezteti gyermekét mondókájában Bezerédj Amália. A Flóri könyvének alkotója családjából hozhatta azt az értékrendet, amelyre kislányát és könyvének többi olvasóját tanította. Amália előkelő nemesi környezetben látta meg a napvilágot, Szegedi Antónia és Bezerédj György, Vas és Veszprém megye országgyűlési követének gyermekeként 1804-ben. Édesapja nemcsak a kor politikai életében töltött be aktív szerepet, de nagyon szerette a zenét, és maga is jól forgatta a tollat. Latin nyelvű életrajzát maga írta meg, és nyomtatásban megjelent Batthyány Lajoshoz intézett beszéde is. Ő vásárolta meg 1828-ban 54 ezer forintért a Sennyey család kastélyát is, amely ma Zsennyei Alkotóházként működik. Az épületet a következő években Tudor stílusban átépíttette, és kialakította köré a tájképi kertet, amelybe ritka növényeket, fákat hozatott.

Amália rokonságba került a reformkor nagy költőivel is, hiszen édesanyja, Antónia annak a Szegedy Rózának volt a testvére, aki Kisfaludy Sándor költő múzsája és felesége lett. Míg az idősebb Kisfaludy verseivel és színműveivel vált híressé, öccse, Kisfaludy Károly a magyar irodalmi romantika egyik képviselője lett költőként és festőként. A Kisfaludy család révén így a zene mellett a költészet, a színjátszás, az irodalom és a festészet szeretete is beépült a Bezerédj család életébe.

Antónia elsőszülött lánya: Amália a korszak nemesi lányaihoz méltó nevelésben részesült. Kitűnően beszélt németül, franciául, angolul, zongorázott, hárfázott, komponált, megpróbálkozott a festészettel és versek írásával is. Szívesen olvasta Kisfaludy Sándor és Károly műveit, amelyek nagy hatással voltak rá. Már ekkor kipróbálhatta magát anyaszerepben is, mivel édesanyja sokat betegeskedett, így rá maradt kisebb testvéreinek segítése, nevelése.

A szerelem úgy kopogtatott be életébe, mintha csak egy szerelmes regény lapjain született volna meg. Távoli rokona, Bezerédj István éppen édesapjánál patvarizált, és festeni tanította az akkor 13 éves lányt. Mély szellemi és lelki kapcsolat alakult ki közöttük, és 17 évesen Amália hozzáment a Tolna megyei földbirtokoshoz és reformkori politikushoz. Bár az asszony igen fiatal volt, műveltségének köszönhetően társává válhatott férjének. Olvasmányaikhoz tartozott Horatius, Diderot, Pestalozzi is, otthonuk pedig a társas élet színterévé, sőt: a magyar biedermeier egyik leghíresebb szellemi központjává vált, ahol megfordult többek között Deák Ferenc, Batthyány Lajos és Wesselényi Miklós is.

A politizálás mellett jutott idő a szórakozásra is. A vendégek és a házigazdák kocsikáztak, lovagoltak, whisteztek, utazásaikról csevegtek vagy felolvastak egymásnak. A társas összejövetelekről természetesen nem hiányozhatott a zene sem. Gyakran adtak koncerteket, és szerették a magyar népdalokat is. Amália zenét is szerzett, és álnév alatt megpróbálkozott egyik zenedarabjának kiadásával is, valamint elbeszéléseket írt német és magyar nyelven.

Ebbe az idilli családi és társasági életbe csöppent bele kettejük gyermekeként 1834-ben Flórika, Bezerédj Amália gyermekkönyvének elsőszámú megszólítottja. A gyermekkönyvnek azonban Flórikán kívül volt még egy olvasócsoportja: az óvodás gyermekek. Édesanyját kétségkívül az a szándék is vezérelte, hogy alkalmas tankönyvet írjon a kisdedóvók számára. Férjével ugyanis mindkettejük életében fontos szerepet kapott a nevelés ügye. Bezerédj István mint politikus sokat tett a reformkori nevelésügyért, és segítette megyéjükben az első kisgyermek-nevelési intézmények alapítását. Így nyitották meg 1836-ban Tolna megyei birtokukon, Hidján is az óvoda-iskolát. Ez volt hazánkban az első intézmény, amelyet a falusi szegénység számára hoztak létre. Flórit szintén ide járatták az egyszerű parasztgyerekek közé.

A Flóri könyvének mondókáit az itt tanuló gyermekek tanulhatták meg elsőként. A kottás, rajzos verseskönyvet méltán nevezhetjük a magyar gyermekirodalom kezdetének. A mondókák fő célja az erkölcsi nevelés és az olvasás megszerettetése volt. Illemre, helyes viselkedésre tanítottak, miközben ismeretanyagot is átadtak játékosan, szerethetően, vidám, rímes versek segítségével. Nyomtatott formában azonban csak Amália korai halálát követően jelent meg a könyv, melyet férje adott ki 1840-ben.

A kötet nem csupán nagy sikert aratott, hanem csaknem száz éven át a gyermekek első olvasmányélményévé vált, köztük Benedek Eleknek is, aki így vallott róla: „Az én első könyvem nem az ABC volt, hanem az első igazi magyar gyermekkönyv, a Flóri könyve… Ennek a könyvecskének lelkéből sarjadzott ki az én gyermek-ifjúsági könyveimnek terebélyes fája.”

Wéber Anikó