Zsákszerű tengeri lény lehetett az ember legkorábbi ismert őse

Egy nemzetközi kutatócsoport Kínában talált kövületekben azonosította egy apró tengeri lény maradványait, amelyről feltételezik, hogy az ember legkorábbi ismert prehisztorikus őse lehetett. A zsákszerű élőlény mintegy 540 millió éve élt.

A Nature tudományos folyóiratban hétfőn közzétett tanulmányukban Saccorhytusnak nevezték el az új fajt zsákhoz (latinul saccus) hasonló jellegzetességei – elliptikus formájú teste és nagy szája – miatt. A lényt az úgynevezett újszájúak legprimitívebb példájának tartják. Ebbe a széles biológiai kategóriába tartoznak például a gerincesek is.

Ha a tanulmány következtetései helyesek, a Saccorhytus számos faj közös őse volt, és a legkorábbi lépés lehetett azon az evolúciós ösvényen, amely elvezetett az emberekhez több százmillió évvel később – olvasható a Cambridge-i Egyetem honlapján.

A Saccorhytus körülbelül egy milliméteres volt, a tengerfenéken homokszemcsék között élhetett. Jellegzetességei látványosan megőrződtek egy kövületben.

A tanulmány készítésében az angliai Cambridge-i Egyetem mellett részt vettek az amerikai Northwest Egyetem, a kínai Hsziáni Egyetem tudósai, valamint más kínai és német szakemberek.

“Úgy gondoljuk, hogy ez a korai újszájú a legkülönbözőbb fajok, köztük az ember primitív kezdetét képviselheti. Puszta szemmel az általunk tanulmányozott kövületek kicsiny fekete magoknak látszanak, de mikroszkóppal vizsgálva a részleteket, leesik az állunk. Minden újszájúnak egy közös őse van, és úgy gondoljuk, hogy itt erről van szó” – magyarázta Simon Conway Morris, a Cambridge-i Egyetem evolúciós paleobiológia professzora.

Degan Shu, a Nothwest Egyetem munkatársa hozzátette: kutatócsoportjuk “a múltban tett néhány fontos felfedezést, köztük volt a legősibb hal és más korai újszájúak. A Saccorhytus felfedezésével kiválóan betekinthetünk egy olyan csoport fejlődésének első szakaszaiba, amely elvezetett a halakhoz, majd később az emberhez.”

A legtöbb korai újszájú csoport mintegy 510-520 millió éve élt, amikor már elkezdtek diverzifikálódni nemcsak gerincesekké, hanem előgerinchúrosokká, félgerinchúrosokká, tüskésbőrűvé (mint a tengeri csillag, tengeri sün). A sokféleség ezen szintje miatt nagyobb bonyolult volt meghatározni, milyen lehetett egy korábbi közös ős.

A Saccorhytus mikrofosszíliáit a közép-kínai Sanszi tartományában találták meg, és időrendben korábbi minden ismert újszájúnál. A kövületet izolálták a körülette lévő kőzetekből, mikroszkóppal és CT-vel tanulmányozták, majd felvázolták, milyen lehetett külleme. “Hatalmas mennyiségű – mintegy háromtonnányi – mészkövet kellett megmunkálni, hogy a fosszíliákat kinyerjük” – mondta Jan Han, a NorthWest Egyetem munkatársa.

A tanulmány szerint a Saccorhytus teste kétoldalúan szimmetrikus volt – ezt a jellegzetességet örökölték leszármazottai, köztük az ember -, és vékony, viszonylag rugalmas bőr borította. Tehát volt valamiféle izomzata, amiből a szakemberek arra a következtetésre jutottak, összehúzódásra képes mozgást végzett és ide-oda tekeredve haladt.

Legszembetűnőbb jellegzetessége azonban igen primitív táplálkozása és az ürülék eltávolításának módja volt. Testéhez képest hatalmas szájat hordozott, valószínűleg táplálékszemcséket vagy akár más élőlényeket evett.

Apró, kúp alakú képződményeket viselt testén, amelyek lehetővé tehették a lenyelt víz távozását, ezáltal a halak kopoltyúinak evolúciós előfutárai lehettek. Végbélnyílásnak azonban nem találták nyomát.

“Ha erről van szó, akkor az ürülék egyszerűen a száján át távozott, ami a mi szempontunkból nem rokonszenves” – hangoztatta Conway Morris.