Kopogtató: uszítás
Tegyék az ukránt államnyelvvé Magyarországon, kapjon ukrán szinkront minden magyar film, utalják az ukrán büdzsébe a magyar adókat, kereszteljék Nesztoro-Mahnovszknak Budapestet és OUNivszknek a Tiszát – íme néhány követelés a Csornij Komitet nevű szélsőjobboldali csoport listájáról, melyet január 31-én a kijevi magyar nagykövetség előtt tartott majd’ tízfős „tüntetésen” hoztak nyilvánosságra.
Mindezt azért, mert Szijjártó Péter magyar külügyminiszter (akit a hágai bíróság elé cibálnának) fel merte emelni hangját a kárpátaljai magyar kisebbség védelmében s a nemrég beadott banális nyelvtörvénytervezet ellen. A népesnek nem mondható társaság úgy véli, hogy ha a magyarok veszik a bátorságot, hogy ukrán belügyekbe szóljanak bele, akkor nekik is ugyanolyan joguk van beavatkozni a magyarországi történésekbe. A fiúk talán még egy tábla Roshen-csokoládét is kiérdemeltek volna a szellemességükért, ha legalább minimális valóságtartalmuk lett volna a magyar kormányt ért vádaknak, s bármilyen párhuzamot találnánk követeléseik és Magyarország kérései között.
A kijevi csoport a megfontolás helyett inkább támadja az országot, amelytől Ukrajna előszeretettel kunyerál pénzt határfejlesztésre, útjavításra vagy bármi egyébre, amire nem telik, mert farzsebekben landolnak a szükséges összegek. Vádolják az országot, mely minden jogot megad a határain belül élő nemzeti kisebbségek önazonossága megőrzéséhez. A 2011-es népszámláláskor Magyarországon 5633 személy vallotta magát ukrán és 3323 személy ruszin nemzetiségűnek. 1993 óta zavartalanul működik a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület, melynek képviselői 1998-ban helyi ukrán önkormányzatokat alakíthattak.
– Az önkormányzatok az Egyesülettel összhangban dolgoznak, összefogják a helyben lakó ukránokat, népszerű rendezvényeket szerveznek. A kulturális autonómiának köszönhetően minden jogunk megvan ahhoz, hogy ügyeinkben magunk járjunk el, akár a legfelsőbb fórumokon is, például a nemzeti kisebbség jogainak védelmét is ellátó ukrán–magyar kormányközi vegyes bizottságnál – értékelik saját helyzetüket a magyarországi ukránok az egyesületük honlapján található bemutatkozó szöveg tanúsága szerint. Jó lenne hasonló sorokat olvasni a kárpátaljai magyar vezetők tollából is. Látni azt, hogy az ukrán állam hajlandó teret biztosítani számunkra, Uram bocsá’, tenni valamit a kisebbségi jogok érvényesítéséért. Megélni, hogy valóban az európai normák felé tartunk, s nem a képtelenebbnél képtelenebb nyelvhasználati, oktatási tervezetek miatt kell háborognunk.
Az ország minden lakosának meg kell tanulnia ukránul – harsogják, de nem hajlandóak megreformálni az ukránnyelv-tanítást a nemzetiségi iskolákban a kisebbségi érdekképviseleti szervek folyamatos szorgalmazására sem. Az ukrán állam egy kopijkát sem költ az egyetlen kárpátaljai magyar felsőoktatási intézményre, de elvárja, hogy minden tekintetben eleget tegyen az állami intézményekkel szemben támasztott követelményeknek, és komondorként lesi, hogy hol gáncsolhatja el annak működését. Nem is beszélve arról, hogy a magyar állam határon túli magyaroknak szóló oktatási, étkeztetési, egészségügyi, gazdaságfejlesztési… támogatásait is megsarcolják a kötelező adóztatással.
A Csornij Komitet tagjai kaptak hideget-meleget Facebook-oldalukon a megmozdulásukért. Rengeteg kárpátaljai fejezte ki felháborodását, s javasolta, hogy a csoport kezdje az ukránosítást a környezetével és a parlament tagjaival, továbbá hogy vegyenek leckéket történelemből, s volt, aki azt is hozzátette: orosz szótárt sem árt beszerezniük, mert ezzel a mentalitással és iránnyal könnyen az Orosz Föderáció zászlaja alatt találhatják magukat.
Igen, törekednünk kell arra, hogy megtanulják az államnyelvet a gyermekeink, ha azt akarjuk, hogy szülőföldjükön érvényesüljenek, ám a hatékonyabb eredmény eléréséért az oktatási minisztériumnak is segítő jobbot kell nyújtania. Egymás nyelvét, nemzetiségét tiszteletben tartva kell élnünk, ha a maradást választjuk, de meggyőződésem, hogy ezzel nem mondok semmi újat a hagyományosan toleráns kárpátaljai olvasónak. Ám senki nem róhatja fel nekünk, ha kinyílik az a bizonyos bicska a zsebünkben, ha Kijevből, Odesszából vagy Donyeckből akarják megítélni, hogy nacionalisták-e a kárpátaljai magyarok, ruszinok vagy románok. Kárpátalján nincs helye, sem létjogosultsága a népek közötti uszításnak.
Végül engedtessék meg, hogy saját petícióval álljak az erőteljes magyarosítással vádolók és az államnyelvet féltő hungarofóbok elé: kéretik, hogy az újabb lékek ütése helyett próbálják inkább befoltozni a lyukakat a süllyedő hajón, melyet Ukrajnának hívnak.
Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma