Kárpátalja anno: 173 éve született Munkácsy Mihály

173 évvel ezelőtt, 1844. február 20-án látta meg a napvilágot egy munkácsi sótiszt családjában Lieb Mihály. Mindössze négyéves a fiú, amikor szüleivel Miskolcra költöznek. Miután apját forradalmi szerepe miatt bebörtönzik, édesanyjával annak nagybátyjánál lelnek menedékre Cserépváralján. Alig telik el néhány esztendő, Mihály és testvérei árva sorsra jutnak, s édesanyjuk egy-egy testvére vállalja magára a Lieb gyerekek felnevelését. Mihály Békéscsabára kerül, ahol anyai nagybátyja, Reök István ügyvéd fogadja be. A nagybácsi asztalosinasnak adja egy békéscsabai mesterhez a gyengén tanuló fiút. Három éven át tanul ott Mihály. Ezalatt sokat kell éheznie. Később Aradon lesz asztalossegéd, s az ott átélt nélkülözések miatt megbetegszik. Ezért 1861-ben felkeresi az akkor már Gyulán lakó Reök Istvánt. Lábadozása alatt sokat rajzolgat. Ekkor ismerkedik meg Szamossy Elek festőművésszel, aki elvállalja a tizenhét éves fiú tanítását. Megismerteti a festészet technikájával, a művészettörténettel, a nagy festőkkel. Szamossy mellett Than Mór és Ligeti Antal is pártfogása alá veszi a tehetséges ifjút.

Mihály 1863-ban Szamossy ajánlólevelével Pestre megy, s engedélyt kap, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárában képeket másoljon.
Közben egy-egy saját képet is fest, amelyek eladásával finanszírozni tudja további tanulmányait. 1865 első felében a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára jelentkezik, ahol Joseph von Führich és Theodor Franz Zimmermann tanítványa lesz. A magas tandíj miatt azonban rövidesen el kell hagynia az iskolát, s visszatér Pestre, majd Békéscsabára. Ebben az időszakban megrendelésekre készít portrékat. Közben néhány hónapra beiratkozik a müncheni akadémiára, ahol Wagner Sándor keze alá kerül.

1867 nyarán visszatért Pestre, majd Aradon dolgozik. Több újság – Vasárnapi Újság, Magyarország, Nagyvilág – is igényt tart a rajzaira.
1867 őszén Párizsba utazik a világkiállításra. Nagy hatást gyakorolnak rá a francia festők, elsősorban Gustave Courbet. Franciaország után rövid időt Münchenben tölt, majd visszatér Pestre. Ekkor kérelmezi a minisztériumban nevének megváltoztatását Munkácsyra. Már Munkácsy Mihályként utazik el Düsseldorfba. Az ott tanultak alapján festi meg 1869-ben a Siralomház című festményét. A képet egy amerikai milliomos vásárolja meg, de mielőtt elvinné, megengedi, hogy Munkácsy bemutassa azt Párizsban. Az alkotás aranyérmet nyert a francia fővárosban megrendezett kiállításon.

Sokan – akik korábban nem jósoltak nagy jövőt a festőnek – meglepődnek ezen a teljesítményen.

Munkácsy Párizs után Pestre, majd Düsseldorfba és Londonba utazik. Végül Zichy Mihály festő rábeszélésére ismét a Szajna-parti városba megy, ahol festőműhelyt rendezett be. Kétségekkel teljes időszak veszi kezdetét az életében. Nem bízik tehetségében, képei pedig sok kritikát kapnak. Az elkeseredet művész még öngyilkosságot is megkísérel, ám barátai megmentik az életét, és talpra állítják. Ismét alkotni kezd. Az 1873-as bécsi világkiállításon öt képe került bemutatásra: Éjjeli csavargók, Köpülő asszony, Őszi parkban, Részeges férj hazatérése, Férfi tanulmányfej.

Időközben megnősül. 1874-ben feleségül veszi egykori barátja, az 1873 nyarán elhunyt de Marches báró özvegyét, Cécile-t. Az ifjú pár több hónapon át tartó nászútja során számos európai várost keres fel, majd visszatér Párizsba.

Itt műteremmel felszerelt lakást bérelnek. Gazdag feleségének köszönhetően Munkácsy előtt új világ – fontos társadalmi kapcsolatok, fogadások – tárul fel.

Ekkoriban készíti el a Sebesült vándor, a Leány a tálcával és a Két család a konyhában című munkáit, melyek nagy sikert aratnak.
Neve még ismertebbé válik, amikor Milton című festménye aranyérmet nyer 1878-ban a párizsi világkiállításon. Európa mellett Amerikában is elismeréssel említik Munkácsy nevét.

Ekkoriban vetődik fel benne az ötlet, hogy megfesti Krisztus szenvedését. Először a Krisztus Pilátus előtt című képet festi meg 1881-ben. Egy éven át dolgozik az ehhez szükséges tanulmányokon és vázlatokon.

A mű nagy sikert arat. Londonban, Manchesterben és Liverpoolban is bemutatják.

Közben folytatja munkáját, 1884-re megfesti a Golgota című képet. Saját magát feszítteti keresztre, hogy megfelelő modellje legyen az alkotáshoz.

Ez a műve is nagy sikert arat Európában és Amerikában, ahová Munkácsy is elutazik.
1887 januárjában visszatér Franciaországba. Közben mindkét Krisztus képet megvásárolja tőle John Wanamaker amerikai multimilliomos és a tengerentúlra viszi.

Noha Párizsban él, Munkácsy nem feledkezik el szülőhazájáról: 1889-ben nagy szerepet vállal abban, hogy Magyarország méltóan vehessen részt a párizsi világkiállításon. 1891-ben elvállalja az akkor épülő Országház számára a Honfoglalás című kép megfestését.
Aztán hozzálát a Krisztus-trilógia harmadik képéhez, amely az Ecce homo címet kapja. Az alkotás 1896-ra készül el, s bemutatják a millenniumi ünnepségeken.

Élete utolsó szakaszában elmebaj vesz erőt a festőn. 1897-ben először Baden-Badenbe, majd a Bonn melletti, endenichi szanatóriumba szállítják. Három éven át küzd a betegséggel, 1900. május 1-jén adja vissza lelkét Teremtőjének.
Magyarország saját halottjának nyilvánítja a festőt, s hazaszállíttatja. A Műcsarnokban ravatalozzák fel, s május kilencedikén helyezik végső nyugalomra a Kerepesi úti temetőben.

Számos emléktábla, szobor, utcanév, díj emlékezik meg Munkácsyról.

Szülővárosában, Munkácson 1882-ben emléktáblával jelölik meg szülőháza falát.

Születésének 150. évfordulóját, az 1994-es évet az UNESCO Munkácsy-évnek nyilvánítja. Ekkor kap szobrot a festő Munkácson.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma