Almás pite a lélek mérlegén

Kell-e részecskegyorsító ahhoz, hogy észrevegyük Istent?

A krisztusi lelkület a gyermekszívben sokszor hamarabb kap zöld utat.

A gyermek nem a felnőttek mércéjével méricskéli a szeretet mennyiségét.

Az adok-kapok viszonyulás társadalmi beidegződése még nem határozza meg a tetteit, nem a lelki cserekereskedelem motiválja a cselekvésre. Döntései ösztönösen, belülről fakadnak fel, tiszta forrásként. Gondolhatnánk, hogy joggal forog maga körül, hiszen azt tapasztalja, hogy minden és mindenki érte van. Mégis számtalan olyan esetet látok a családban és láttam-tapasztaltam a múltamban, ahol a gyermekek spontán megnyilvánuló önzetlen szeretete sok felnőtt keresztyénnek példát adhatna. Pedig még nem befolyásolják a családi hagyományok, még kevésbé a társadalmi elvárások a közösségi szemléletnek ezeket az ösztönös megnyilvánulásait. Az isteni mag ott mocorog bennük, nem nyomja el még a sok rárakódott réteg.

Veronka két és fél éves, édesanyja ad neki egy almás pitét, aztán levág egy picit nagyobb szeletet:

– Ezt add Gábornak – mondja vérbeli pedagógusként.

A gyerek jobb kezében a kisebb, balban a nagyobb pite, és magában ismétli a leckét:

– Ez Babáé, ez Bábojé. – Ahogy totyog a kerti úton a kint játszó testvére felé, egyre fogy a meggyőző erő a hangjában. Végül felcsillan a szeme, megcseréli a neveket, felmutatja a nagyobb pitét: – Ez Babáé, ez Bábojé – szorongatja jobb kézzel a kisebbet. Édesanyja persze lesi az ablakból, nem véletlenül adta a kezébe a két különböző sütit…

Aztán megint elbizonytalanodik. Anyukája szavai villannak eszébe, vagy megszólalt a lelkiismerete? Ahogy közeledik a süti átadásának pillanata, egyre halkabban tulajdonítja magának a nagyobb szeletet. Mire odaér, sikeresen leküzdötte magában az önzést és öccse felé nyújtja a nagyobb süteményt: – Ez Bábojé – és belenyomja a kezébe az addigra már péppé lapult almás pitét.

Virág hat éves, mikor az újszülött Matyi babát hazahozzuk a kórházból. Hazaérkezésünk napján odamegy a rácsos ágyhoz, és a frissen felhúzott babaágyneműre ülteti kedvenc négerbabáját, Zulejkát. Előzőleg megmosdatja, kimossa a ruháját, felhúzza rá a két kis zoknit, a két cipőt, amikre mindig úgy vigyázott, el ne vesszenek, és megpuszilja a kis barna babaarcocskát. Elbúcsúzik tőle. Eddig a napig mindig vele aludt, mindenhova magával hurcolta. Mire hazaérkezünk a kórházból, Zulejka már ott várakozik frissen, illatosan a rácsos ágy közepén, mint egy takaros vendégváró háziasszony. Csodálkozó kérdésünkre így válaszol Virág:

– Nagypapa mindig azt mondta, az a legnagyobb adás, ha azt adjuk, ami nekünk a legkedvesebb.

Egy éve halt meg lelkész nagypapája, akivel nagyon bensőséges volt a kapcsolata. Azt hittük, túl van az elvesztésén, nem foglalkozik már vele, eléggé lekötik a napi események. De a lelkülete, a mondatai, egész élete példája mély nyomot hagytak benne.

A kislányból azóta négy gyermek édesanyja lett és aktívan szolgáló keresztyén ember, Abból a gyerekkori isteni magból kinőtt fácska hatalmas fává terebélyesedett, sokan megférnek az oltalmában.

A média 14-én jelentette be a szenzációs hírt, hogy a svájci CERN nagy részecskegyorsítójában, a svájci-francia határon 100 méterrel a föld alatt megépített, 27 km hosszú kör alakú, Nagy Hadronütköztető nevű alagútban jelzéseket találtak az ún. isteni részecskével kapcsolatban, mely után már régóta kutatnak a részecske-fizikusok, mert ezt tartják felelősnek az egész univerzumban létező minden anyagért. Ha a tudományosan Higgs-bozonnak nevezett elméleti részecske létezése bebizonyosodik, és ismertté válnak a tulajdonságai, választ kap a tudomány arra a kérdésre, hogy az ősrobbanás után mitől lett tömege az elemi részecskének, ami minden élőnek az alapja? Eggyel közelebb lépünk a Gauguin által vizuálisan is megfogalmazott alapvető emberi kérdésekhez: honnan jöttünk, kik vagyunk, hová megyünk?

De amellett, hogy a keresztyénséget is nyilván ugyanúgy érdeklik a tudományos eredmények, mint a materialistákat, nem érdemes abban reménykedni, hogy ez a várható tudományos szenzáció végső érv lesz Isten léte mellett. Az a kis belső mag, isteni teremtettségünk lelki eredője Jézus Krisztus által növekszik bennünk. Tudományos bizonyítás nem érinti a hit ajándékát. Ha meg tudjuk látni minden ránk bízottban, minden szembejövőben az isteni teremtettség csodáját, ha az arcokon felfényleni véljük a krisztusi tekintetet, nem kellenek fénysebességre gyorsított protonnyalábok a felismeréshez, hogy minden ember testvér a Krisztusban.

Forrás: parokia.hu