A ’48-as szabadságharc 169. évfordulóját méltatták Tiszakeresztúrban

„Az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást” (1Sámuel 14:6b).
Nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából református istentisztelettel egybekötött megemlékezést tartottak Tiszakeresztúrban.
„Tebenned bíztunk eleitől fogva…” csendült fel a 90. zsoltár, ami az istentisztelet kezdetét jelezte. Az igét Sipos József lelkipásztor hirdette és magyarázta a Sámuel első könyvének 14. részéből (1 Sámuel 14:33-43). A bibliai történet Jonatán hőstettéről és az izráeliek győzelméről szól. Jonatán bátorságának volt köszönhető az, hogy az izráeliek győzelmet arattak a filiszteusok felett. De Jonatán tudta, hogy ez nem az ő dicsősége, hanem az Úré. Nem így volt ezzel apja, Saul, aki a saját igazáért még a fiát is képes lett volna megöletni. A nép megmentette a hőst, mert ő volt a szabadítójuk. Jonatán ebben a történetben az Úr Jézust is jelképezi. Jonatán esetében rövid ideig tartó szabadításról van szó, de Jézus Krisztus teljesen megszabadít bennünket. Ahogy Krisztus az egész emberiségért halt meg, úgy Saul fia sem magáért küzdött, hanem az egész népért, mert felfedezte, hogy Isten segítségével nagy dolgokra lehet képes. „Az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást” (1Sámuel 14:6b) – vallotta. Felfedezte azt, amit rajta kívül még nagyon sokan, akik kiálltak a szabadságért: ha Isten kezébe tesszük az életünket, akkor bizonyosak lehetünk afelől, hogy egy hajszálunk sem görbülhet meg az ő tudta és akarata nélkül.

Az igehirdetés és a nemzeti imádságunk, a Himnusz elhangzása után ünnepi műsor következett a Tiszakeresztúri Oktatási-Nevelési Központ és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezetének közös szervezésében.

Dobsa István polgármester, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. Az egyetemes magyar történelem kiemelkedő pontjának nevezte az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot. Mi vezetett a szabadságharc kitöréséhez? – tette fel a kérdést. Egy nép nagyon sokáig képes tűrni a szegénységet, nagyon sokáig képes tolerálni a negatív szociális körülményeket, de nagyon hamar haragra gerjed, ha szabadságát érzi veszélyben. Ez történt 1848 márciusában és a történelem számos más időpontjában. A jelenkori államférfiak mégsem tanulnak ezekből a jelekből. De ahogy a történelem folyamán mindig, a kárpátaljai magyarság most is megteszi a megfelelő intézkedéseket, ha a szabadságát veszélyeztetve érzi (több mint 60 000 aláírás gyűlt össze az oktatási és nyelvi jogaink védelmében indított aláírásgyűjtés során).

Az iskola tanulói bemutatták a ‘48-as forradalom hőseit és fontos helyszíneit. Elhangzott a többi közt a Nemzeti dal és a forradalom követeléseinek összefoglalása, az úgynevezett 12 pont. A műsor végezetével Sipos Rebeka elénekelte az Oláh Ibolya előadásában ismertté vált Magyarország című dalt.

Gerendely Béla, a KMKSZ tiszteletbeli elnöke is köszöntötte az egybegyűlteket, és beszélt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történelmi hátteréről. Gróf Széchenyi István szavaival búcsúzott: „A jövőnk az különb kell hogy legyen a múltunknál. Munka, szorgalom, lelkesedés teszi azzá”.

Héder Zsuzsanna
Kárpátalja.ma