„Nagydobronyba két úton kell bemenni…” – Interjú a Nagydobronyi Virág Folklóregyüttes tagjaival
Gerber Anzselikát már megismerhettük a téglási Pergettyű citeraegyüttes vezetőjeként. Ez alkalommal egy másik szerepben mutatkozik be: a Nagydobronyi Virág Folklóregyüttes népdaltanáraként. A szerep változik, de a hagyományőrzéshez, a pedagógiához való vonzalom marad. A beszélgetésen néhány tanítványa is jelen volt.
– Hogyan alakult az együttes?
Anzselika: 2013-ban az Ungvári Járási Gyermek Alkotói Központ fiókintézetet nyitott Nagydobronyban. Iskolákban hirdették, hogy népdaloktatás indul. A felhívásra harminc gyermek jelentkezett. A sikerek láttán egyre bővült a csapat.
– Hány tagja van ma az énekkarnak?
Anzselika: Ötvennyolc-hatvan. Hatéves kortól a nyolcadik osztályig vegyesen, de nem egyszerre foglalkozom velük, hanem öt csoportban.
– Lányok, ti miért jelentkeztetek az együttesbe?
Bianka: Én nagyon szeretek énekelni, ezért jelentkeztem.
Petra: Itt nagyon jól érezzük magunkat együtt.
Eszter: Éneklés közben felszabadultak vagyunk.
– Úgy tudom, az ének mellett táncot is oktatnak itt.
Anzselika: Igen, Torma István tánctanár foglalkozik a gyerekekkel. A magyar néptáncon belül nagydobronyit is tanít, melyet igyekszünk minden fellépés alkalmával be is mutatni. Látjuk, tapasztaljuk, hogy ez megunhatatlan: szeretik a szülők, az idősebbek és a gyerekek is.
– Anzselika, te nem vagy nagydobronyi. Hogyan kerültél a csapat élére?
Anzselika: Idecsábítottak. Ráti Gabriella, az együttes korábbi vezetője, szülési szabadságra ment. Jó kapcsolatban vagyunk. Felhívott, és megkérdezte, tanítanék-e népdalt Nagydobronyban. Azt mondta, hogy legszívesebben rám hagyná a csapatot. Elfogadtam az ajánlatát, és nem bántam meg.
– Milyen gyakran gyakoroltok?
Anzselika: Amint mondtam, az együttesben öt csoport van, minden csoporttal heti kétszer másfél órát próbálunk.
– Ez az öt csoport külön-külön vagy együtt lép fel?
Anzselika: Is-is. Versenyre mindig csak egy-egy korosztály megy.
– Milyen versenyeken léptetek már fel?
Anzselika: Az Által mennék én a Tiszán népdalversenyen, melyet már több éve megrendeznek Beregszászban. Az egyik csoportunk, a Csurka együttes pedig részt vett a Fölszállott a páva magyarországi versenyen.
– Milyen eredményeket értetek el?
Anzselika: A mezőny nagyon szoros volt, és nagyon sok csoport volt. Az első fordulónál nem jutottunk tovább, de nagyon örülünk, hogy megmutathattuk magunkat.
– Milyen élményeitek vannak egy-egy fellépésről?
Petra: A karácsonyi fellépések, az anyák napi ünnepségek nagyon emlékezetesek, de a versenyeket is szeretem.
– Hol szerepeltek még a felsoroltakon kívül?
Petra: Itt, Nagydobronyban falunapon.
Sztella: Egyházi csendesnapon.
Anzselika: Felléptünk már folklórfesztiválon is.
– Milyen ruhát viseltek ilyenkor?
Petra: Dobronyi népviseletet.
Anzselika: Nagyon jó, hogy több gyereknek van saját dobronyi népviselete, mert a szülők fontosnak látják, hogy varrassanak nekik. De az iskolánknak is van, úgyhogy akinek kell, annak adunk a fellépésre népi ruhát.
– Milyen nagydobronyi dalokat ismertek, énekeltek?
Petra: Nagydobronyba két úton kell bemenni,
De szeretnék a rózsámmal beszélni,
De szeretnék véle menni a bálba,
Fáradsága hogy ne essék hiába.
– Nektek mi a kedvenc dalotok?
Petra: Én a rimóci népdalcsokrot szeretem nagyon. Ezzel léptünk fel az Által mennék én a Tiszán népdalversenyen.
Sztella: Nekem eddig a sárközi a kedvencem.
Bianka: Én a dobronyit szeretem.
Andrea: Én is a sárközit kedvelem a legjobban.
Dorina: Szintén a sárközi és a dobronyi a kedvencem.
– Van-e hangszerkíséret a dalokhoz?
Anzselika: Eddig csak énekeltünk, mostanában szoktam hozni a citerámat, és azzal kísérem a népdalokat, különösképpen az alföldi énekeket. Néha Torma Gergely kíséri az együttest harmonikával.
– Táncoltok is, miközben énekeltek?
Petra: Persze, előfordul gyakran.
Anzselika: Most is tanulunk egy új meglepetés-táncot, melyet anyák napjára adunk elő.
– Eszerint az anyák napi ünnep lesz a következő fellépési alkalom?
Anzselika: Nem, előtte lesz még két verseny: március végén lesz a tavaszi szemle, amely egy iskolák közötti megmérettetés, április elsején pedig az Által mennék én a Tiszán című versenyt rendezik meg Beregszászban. Most ezekre is igyekszünk felkészülni.
– Miért van szüksége Nagydobronynak erre az együttesre?
Anzselika: Elsősorban azért, hogy a kultúrát, a hagyományokat megőrizzük, továbbadjuk nemzedékről nemzedékre. Fontos, hogy az ember a saját kultúráját, gyökereit megismerje, mert anélkül nincs jövő. Feltett szándékunk, hogy megismertessük a dobronyi gyerekekkel a saját kultúrájukat, hiszen Kárpátalján a nagydobronyi népdal méltán híres és talán a leggazdagabb. Ezért előszeretettel tanítjuk a gyerekeknek elsősorban a helyi népzenét.
– A nagydobronyi kultúra miben tűnik ki, mi a jellegzetessége?
Anzselika: Nagyon jellegzetes a népviselet: gazdag motívumú, piros virágokkal. Nem is tudnám más népviselethez hasonlítani. Nagyon különleges, eltér az szomszédos települések viseletétől.
– Miért alakult ez így?
Anzselika: Állítólag a nagydobronyiak a palócok leszármazottjai. Talán ezért fordul elő hasonló színvilág a két tájegység népviseletében. A piros és a fekete a domináns. A daloknak is van egy különleges, jellegzetes vonása, a tánca pedig ritmusos.
– Szerepel a dalokban a Nagydobrony, Dobrony szó?
Anzselika: Igen, sokszor előfordul. Például: Végigmennek a dobronyi főutcán, de a Munkácsi vásártéren című dal is nagydobronyi.
Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma