Egészségügyben magyarul: interjú ifj. Buhir József szülész-nőgyógyásszal
Az előttünk lévő családi példa nagyban meghatározza jövőnket. Sokszor hallani arról, hogy orvos házaspár gyermeke szintén ezt a szakmát választja. Nem történt ez másként ifj. Buhir József szülész-nőgyógyász életében sem. Beszélgetőtársam fiatal, energikus, tele van tervekkel, vágyakkal. Ismerjük meg őt közelebbről!
– Meséljen a kezdetekről!
– 1981. szeptember 29-én születtem Ungváron. Édesapám orvos, édesanyám filológus. Értelmiségi családban nevelkedtem. Az óvoda után az orosz tannyelvű Ungvári 3. Számú Középiskolában tanultam. A tanulás nem jelentett különösebb nehézséget számomra, szerettem iskolába járni. Szüleimnek köszönhetően kiegyensúlyozott gyerekkorom volt. A Petőfi Sándor Művészeti Iskola rajzszakkörére jártam. Emellett hobbiszinten táncoltam és úsztam.
– Mi alapján választott hivatást?
– A családomban majdnem mindenki orvos. Az egészségügy „övezte” gyerek- és kamaszkoromat, így nem sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyek, ha nagy leszek. Egyértelmű volt, hogy orvos szeretnék lenni. 1998-ban sikeres felvételit tettem az Ungvári Nemzeti Egyetemen, ahol 2005-ben szülész-nőgyógyász végzettséget szereztem. Az egyetemi évek vidáman teltek, életem legfelhőtlenebb időszaka volt.
– Ha jól tudom, eredetileg idegsebész akart lenni.
– Valóban, idegsebésznek készültem. Az egyetemi gyakorlatokat is ezen az osztályon töltöttem. Ám mikor szakosodásra került a sor, nem kerültem be az idegsebészetre. Választhattam a sebészet és a szülész-nőgyógyászat között. Az utóbbit választottam, amit a mai napig nem bántam meg. Az életben a születést tartom a legnagyobb csodának.
– Hol kezdett dolgozni?
– A Perecsenyi Járási Kórház szülész-nőgyógyászaként kezdtem pályafutásomat. 2011 óta az Ungvári Városi Szülészeten praktizálok félállásban.
– Félállásban dolgozik a szülészeten, mivel foglalkozik a fennmaradó idejében?
– Gyógyászati segédeszközök menedzselésével foglalkozom. Ez a munka nagyon sok időt vesz el az életemből. Sokat kell utaznom emiatt, kórházakkal és gyógyszertárakkal kötök szerződéseket Kárpátalján, valamint külföldön is.
– Egyedül neveli a kisfiát. A sok munka mellett mennyi időt tud vele tölteni?
– Sanyika a mindenem. Dolgozni is azért dolgozom olyan sokat, hogy neki mindent megadhassak. Lassan 10 éves, 3. osztályos tanuló, okos, talpraesett gyerek. Minden szabadidőmet vele töltöm.
– Ön a nagyszüleitől tanult meg magyarul beszélni, kisfiának átadja tudását?
– Igyekszem átadni, bár az én magyarnyelv-tudásom sem tökéletes. Sajnos, nem tudom napi szinten használni. Kisfiamat magyar különórákra járatom. Édesapámat is megkértem, hogy amíg a gyermek náluk van, addig beszéljen vele magyarul.
– Mi a hobbija?
– Szeretek utazni, szeretem megismerni más országok, emberek kultúráját, világot látni.
– Van példaképe?
– Nincs. Véleményem szerint nincs tökéletes ember, akit érdemes lenne idealizálni. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai. Sokszor történt olyan az életemben, hogy valakire felnéztem, becsültem, majd nagyot csalódtam benne. Igyekszem a jót keresni a másikban. Minden ember a saját hibájából tanul, én próbálok a másokéból is.
– Ha egyetlen kívánsága lehetne, mi lenne az?
– Nem lehetne három? (nevet) Ha csak egy lehetne, akkor azt kívánnám, hogy mindig legyek boldog. Hiszen az ember csak akkor boldog igazán, ha minden rendben van körülötte, ha minden adott: egészség, család, anyagi jólét.
– Mik a tervei?
– Szeretnék teljes munkaidőben dolgozni a szülészeten. A közeljövőben külföldön szeretném fejleszteni, bővíteni a tudásom, gyakorlatot szerezni. A legnagyobb megvalósítandó tervem pedig, hogy magánrendelőt nyissak.
– Köszönöm az interjút. Kívánom, hogy tervei, vágyai váljanak valóra!
Bocskor Zita
Kárpátalja.ma