Kopogtató: megtisztulás

Néhány áldott kivételtől eltekintve mi, emberek hajlamosak vagyunk mindig csupán a rosszat észrevenni. A katasztrofális útviszonyokat, a hosszú várakozási időt a határon, a félelmetes egészségügyi helyzetet, a szegénységet, a sok szemetet… A gondok meglátása önmagában nem baj. Sőt, ezek fel- és beismerése jelentheti az első lépést a „gyógyulás” útján – már persze, ha meg akarunk gyógyulni. Ha azonban csak erre fókuszálunk, ha nem nyílik meg a szemünk az előnyös változások észlelésére, mondván, az csupán csepp a tengerben, biztos lábbal haladunk a megkeseredettség útján.

Tabula rasa című írásunkban néhány hete Kárpátalja különösen fájó pontjainak egyikével, a szemét-kérdéssel foglalkoztunk. Emlékszem, „hittelen hittel” gépeltem a sorokat: „Talán távol állunk még a hulladékfeldolgozó üzemtől, fényévekre a szelektív gyűjtéstől és a szemét újrahasznosításától, de szeretném hinni, hogy egy élhetőbb – tisztább – világtól talán nem is vagyunk annyira messze. A nagy változások is kicsiből indulnak – rajtunk is múlik, hogy tiszta lesz-e végül az a bizonyos lap.”

Az akkori szomorúságom a napokban mosolycsalogató örömmé vált. Anyaországi hátszéllel, helyi közösségi összefogással elindult a Tiszta Kárpátalja elnevezésű program. Hétről hétre egyre többen csatlakoztak az eleinte elsősorban nemzeti és kulturális emlékhelyeink megtisztítását célzó kezdeményezéshez. Május 13-án aztán amolyan rendhagyó flash-mobként vidékünk harminc településén egyidőben láttak hozzá magyarok és más nemzetiségűek – kárpátaljaiak környezetük megtakarításához.

Számtalan módon temették már Kárpátalját a károgók, és bizony, nehéz talpon maradni a nehézségek és az önsajnálat ingoványában. Ez az összefogás azonban számomra épp azt szimbolizálja, hogy Kárpátalja élni, változni, virágozni akar, és az élet mindig utat tör magának!

Sokat kell még változnunk, hiszen azzal, hogy összeszedjük a már elhajított szemetet, még nem orvosoltuk a betegség gyökerét – gondolkodásunkat, hozzáállásunkat. De van remény, és a tüneti kezeléstől el lehet jutni a teljes gyógyulásig, a kesergéstől a tettekig.

Ma vasárnap van, a keresztények ilyenkor összegyűlnek templomaikban, imaházaikban, s hitük alapjára, Krisztus feltámadására emlékeznek. A hosszú, haragos-esős napok után ma végre kisütött a nap is. Talán nem köveznek meg, ha úgy érzem, kicsit mintha vidékünk is föltámadt volna ezen a hétvégén. S a megtisztult földdel együtt ma én is könnyebben lélegzem.

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma