Miért pusztul a puszpáng?
A buxus vagy másik nevén puszpáng sok kert, park alacsonyabb, magasabb sövénye. Az aprólevelű, örökzöld növény igénytelen, de sajnos néhány betegség végzetes csapást képes rá mérni. Érdemes alaposan körbejárni a puszpángsövényeket, mert egyre több helyen látni, hogy betegeskednek, időnként egy-egy bokor ki is pusztul.
Az elmúlt hetekben Ungváron a Népi téren is megfigyelhettük a bokrok tömeges károsodását, kedden pedig védőfelszerelésben permetező munkásokat láthattunk. Jevcsakova Okszanát, a Kárpátaljai Megyei Növényegészségügyi Laboratórium osztályvezetőjét, illetékes szakembert kérdeztük, mi okozza a puszpángok pusztulását, és mi a megfelelő védekezés ellene.
– Ha buxusunk egyik napról a másikra elszárad, nézzük meg alaposabban, hátha a selyemfényű puszpángmoly (Diaphania perspectalis) munkálkodott rajta. Egy hazánkban viszonylag új kártevőről van szó. Ez a Kelet-Ázsiában őshonos molylepke valószínűleg import faiskolai áruval került be Európába. Pár év alatt végigtarolták a kontinensünk országait, nagy bosszúságot okozva a lassan növő növényből évtizedek alatt szép bokrokat, sövényeket nevelő kertészeknek. Nálunk egyelőre csak a buxusokon tett kártételeiről tudunk, de Ázsiában a kecskerágón és a magyalon is károsít.
A kártevő fehér, szélén barnás szárnyú lepkéje a levél fonákára rakja petéit, kb. 20-at, amiből az első lárvák egy héten belül kikelnek, és megkezdik kártételüket. Az akár 4-5 cm-re is megnövő hernyó eleinte a levél fonákán hámozgat. Könnyen felismerhető élénk sárgászöld színéről, fekete fejéről, élénkzöld hosszanti csíkjáról. Hátán 2 fekete csíkot visel, mellettük a szelvényeken határozott pöttyökkel. A hernyó kokonban áttelel, és már március–áprilisban megkezdi a károsítást. Eleinte csak a bokor belsejében a levélfonákon, ilyenkor nehezebben vesszük észre. Hamar tarrágásig juthat, mivel egy lárva élete során akár 45 levelet is elfogyaszt. A bokorban szövedéket képez, ezekben észrevehetjük szemcsés ürülékét. Egy évben 2-3 nemzedéke is kifejlődik, ezért folyamatosan védekezzünk ellene.
A mechanikai védekezés általában csak kisebb felületen hatásos: az összegyűjtött hernyókat dobjuk forró vízbe vagy tapossuk el.
Védekezés metszéssel. Ilyenkor oda kell figyelni a kettesével-hármasával összeszőtt levelekre. Ezeket kell levágni, majd elégetni. Nagyobb mértékű rágások után is érdemes a puszpángot erősebben visszavágni, hogy elősegítsük regenerálódását.
A vegyszeres védekezés a hernyók kelésekor a leghatékonyabb. Permetezés előtt javasolt a növényt visszanyírni. Fontos a bokor belsejébe is alaposan bejuttatni a szert, mert ott tudnak megbújni a fiatal egyedek. A továbbiakban heti permetezéssel ajánlott kontakt, illetve felszívódó permetek használata. Én inkább az utóbbit tanácsolom, mivel a felszívódó (szisztémikus) permet bejut a növényi szövetekbe. Így miközben a hernyó táplálkozik a növényből, a saját szervezetébe is beviszi a hatóanyagot. Javaslom a felszívódó neonikotinoidokkal történő védekezést pl.: Mospilan 20 SG, vagy az Actara 25 WG (4-8 gramm 10 liter vízhez). Ajánlatos a felszívódó és kontakt anyagokat váltogatni, a permetezéseket 5-7 naponta el kell végezni addig, míg élő kártevőt látunk a növényen. A permetlébe tegyünk tapadásfokozó anyagot (Nonit, Keratív stb.), hogy a készítmény minél nagyobb levélfelületen elterüljön, és nagy nyomással érdemes permetezni, hogy a szövedékszálak közé is behatoljon.
Tojások és lepkék elleni együttes védekezésre esetleg szóba jöhetnek (tojásrakás idején, amikor még a lepkék is repülnek) a kitinszintézist gátló szerek (pl: Dimilin 25 WP), piretroiddal kombinálva pl: Decis 2,5 EC (6 ml 6 l vízhez). A Bacillus thuringiensis készítmények (pl: Dipel ES) megint csak nagyon korlátozott időszakban fejtik ki hatásukat (fiatal hernyók ellen, amelyek védetten élnek, el sem éri őket a szer, mivel kontakt), és kijuttatva is nagyon rövid ideig őrzik meg hatékonyságukat (a zömük UV fényre bomlik).
Kivágás. A bokrokat csak a legvégső esetben kell kivágni. Problémamentes kert nincs és igazából növény se. Akinek tarrágása van, az vágja vissza a bokrot vagy bokrokat. Nem kell tőre metszeni, de a száraz részeket el kell távolítani. A bokrot, amennyire lehet, ki kell tisztítani. A vegetációs időszakban megfelelő vízellátás mellett már 10-14 nap múlva lehet látni, hogy a bokrok elkezdenek hajtani, ha 6 héten belül nem hajtanak ki, akkor el lehet gondolkodni a kivágáson.
Az inváziós fajok megjelenésének és károsításának egy jellegzetes lefutási görbéje van, és a többség lecsendesedik. Meglátjuk, mennyire lesz veszélyes. Egyelőre egy kicsit figyelmesebbnek és gondoskodóbbnak kell lennünk puszpángbokrainkkal.
Rehó Viktória