Kopogtató: a természet ereje

Olyan témával kopogtatok ezen a hétvégén, amely így nyár elején egyre gyakoribb és a héten is volt belőle része több kárpátaljai városnak, településnek. Nyár beköszöntével egyre szárazabb, fülledtebb hétköznapok köszöntenek ránk, – sokan ezt nehezen is viselik – aminek a héten is egy hidegfront vetett végett kiadós csapadékkal, széllel, néhány helyen durva viharokkal. Sok helyen az utcákból valóságos folyók alakultak ki, mely sok autóst és gyalogost állított megpróbáltatások elé.

Az interneten sok képet láthattunk ezekről az időjárási viszontagságokról, ami véleményem szerint egyre gyakoribb lesz. Számtalanszor hallom sokaktól, idősebbektől is, hogy régen azért nem voltak ilyen kemény felhőszakadások, mint napjainkban, akár heti szinten. Az időjárási tényezők mellett azonban más dolgot is figyelembe kell venni. A nagy mennyiségű csapadéknak valahova le is kell folyni, a csatornarendszer hiánya – esetleg rossz állapota – miatt azonban egy komolyabb eső után ez lehetetlen. Ilyenkor történik az, hogy szinte menetrend szerint a lejtősebb utcákat elárasztja a víz és Velencévé alakulnak.

Beregszászt, Nagyszőlőst vagy akár Munkácsot is említhetjük, a jelenség tapasztalható volt nem is olyan rég. A folyók, hegyek melletti falvak, települések pedig talán még szomorúbb helyzetben vannak ebben a tekintetben. A csatornarendszerek elhanyagolása, vagy meglétének hiánya, pedig azt eredményezi, hogy az amúgy is nagy csapadékmennyiség nem tud távozni. Itt persze az emberek szemetelési szokását is meg lehet említeni, mert ami nem a kukába kerül, az általában az árkokba, majd pedig a csatornarendszerbe és ezzel már meg is van a baj. Összességében tehát el lehet mondani azt, hogy ilyenkor nem a természetet kell csak okolni, hanem néha az embereknek kicsit végig kellene gondolni a dolgok menetét, eredményét.

A héten is történt egy szomorú baleset Nagyszőlős központi részén, mely hála Istennek nem lett halálos kimenetelű. A vihar következtében egy fa rádőlt az útszélen parkoló személygépkocsira. Istennek hála, hogy a gépkocsiban tartózkodó nő élve megúszta a történteket. Felmerült később a kérdés: Miért nem vágják ki azokat az öreg fákat, melyek már régen életveszélyesek, és egy nagyobb vihar alatt akármikor kidőlhetnek? Az eset után többen is megjegyezték, hogy már felhozódott ez a téma régen, de a városvezetés nem foglalkozott vele. Sajnos egy balszerencsés dolognak kellett történnie, hogy a problémára megoldást keressenek. Itt ismét visszakanyarodtunk oda, hogy felelősek vagyunk a környezetünkért és nem mindig a természetet kell okolnunk. Ha mi emberek jobban odafigyelnénk a környezetükre, talán a természet is hálásabb lenne.

Gondolataimat azzal zárnám, hogy nyár folyamán a hétvégi kirándulások, fürdőzések alkalmával lehetőleg figyeljünk oda jobban egymásra, a környezetünkre, és a megmaradt műanyag palackokat ne a Tisza vizén engedjük útnak…

Illyés István
Kárpátalja.ma