2017. június 27., kedd

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]László – szláv eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Az élet túl rövid ahhoz, hogy elvesztegessük. Álmainkat csak cselekvéssel, tettekkel valósíthatjuk meg, és nem annak tervezésével, hogy mit fogunk tenni.”

David J. Schwartz

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-932dff-fc4a”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Palágyi Deák Geyza (Palágy, 1871. április 7. – Sárospatak, 1931. június 27.). Festőművész, író, néprajzi gyűjtő, a sárospataki kollégium rajztanára. Középiskoláit Ungváron végezte. A budapesti mintarajziskola befejezése után Münchenben ismerkedett a német rajzművészettel. Hazatérése után Pápán, majd 1903-tól Sárospatakon tanított. Részletező, rajzi dokumentációval kísért leírásokat tett közzé az ungi Tiszahát népéletéről. Balladákat, népdalokat gyűjtött szülőföldjén.  Rendszeresen jelentek meg rajzai a Vasárnapi Újságban. Illusztrációkat készített Arany János Toldijához. Rajzait és költeményeit 1907-ben albumban adta ki. Néprajzi és népművészeti tárgyi gyűjteménye a Sárospataki Tudományos Gyűjtemények Múzeumába került.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Szentté avatják I. László királyt Váradon (1192)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-72dff-fc4a”][vc_column_text]VALÓDI KAPCSOLATOK ÉPÍTÉSE

„Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.” (János 13:1 RÚF)

Az emberek naponta órákat töltenek közösségi oldalakon, például a Facebookon – sok esetben azért, mert magányosak. Nos, nem mondjuk, hogy rossz az interneted kapcsolattartás, sőt a közösségi média minden idők egyik legnagyszerűbb lehetősége az Egyháznak arra, hogy elérje az embereket az evangéliummal. De manapság, amikor olyan könnyen elhanyagoljuk valódi kapcsolatainkat, ne feledjük, hogy alapjában véve miért vagyunk kapcsolatban másokkal. Valaki így fogalmazta meg ezt: „Az élet sokkal gazdagabb, ha vannak barátaink, akikkel megoszthatjuk örömeinket és gondjainkat… Sajnos sokak számára a magány továbbra is probléma, és nagy fájdalom forrása. Ám senkinek sem kell beletörődnie a magányba, hiszen az, bár nem elkerülhető, de gyógyítható.” Az igazi kapcsolatok nem Facebook-posztok vagy Twitter-üzenetek által épülnek. Ennél több időráfordítást igényelnek. A legnagyszerűbb közösségi hálózat az, ami olyan módon tölti be az ember szükségleteit, ahogy az sohasem történhetne meg személyes érintkezés nélkül. Ezt tette Jézus. Nyilvános szolgálatának nagy részét azzal töltötte, hogy tizenkét emberrel épített ki szoros kapcsolatot, átadva önmagát nekik, akik aztán majd az ő nevében járva másokkal kerültek kapcsolatba. A Biblia azt mondja: „Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.” A zsoltáros azt fogalmazta meg, amit mélyen belül ma is sok ember érez: „Senki sem akar észrevenni… senki sem törődik velem” (Zsoltárok 142:5). Ha be akarod tölteni az emberek szükségeit, közel kell kerülnöd hozzájuk, személyes kapcsolatot kell kialakítanod. Jézus ezt tette, és számunkra ő a példakép.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-22dff-fc4a” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent László király

1046 táján született Lengyelországban, apja a számkivetésben élő Béla magyar herceg, anyja Rizika (Richeza, Rikiza) lengyel királylány volt.

Már 4-5 éves korában hazakerült Magyarországra és a tiszántúli Bihar várában nevelkedett. Nagyon vallásos anyjától kapta mély hitét, és alázatát. Apjától kiváló lovagi képzést kapott, amit később Kázmér lengyel király udvarában mélyített el igazán. 1061-ben tért vissza ismét, de hamarosan vissza kellett menekülnie Lengyelországba. 1064-ben bátyjával Gézával tért vissza, hogy a lázadó Salamonnal harcban leszámoljon.

A püspökök békítése után ismét Biharban uralkodott az ország keleti harmadában. A pogány besenyők ellen sikeresen harcolt, katonái csodákat beszéltek hősiességéről. Békét sikerült kivívnia a besenyőkkel és a kunokkal szemben 1085-ben, 1091-ben és 1092-ben. Ünnepelt hősként fogadta el 1077-ben a királyi trónt, folytatta Szent István útját.

Legyőzte a pogány kunokat, megkeresztelte és letelepítette őket. Seregei vitézül harcoltak vele együtt, legendák fonódtak köré. (Tordai hasadék, Szent László pénze, füve, forrásfakasztás, stb.) A háborúskodás számára keserű teher volt. Az országban is rendet teremtett, szigorú törvényeket hozott. Létrehozta a zágrábi püspökséget, a kalocsai érseket Bácsra költöztette, az erdélyi érseket Gyulafehérvárra, a biharit pedig Nagyváradra. Megalapította a Szent Jobb-apátságot a Szent Jobb őrzésére. Leánya, Szent Piroska, Iréné néven bizánci császárné lett.

1083-ban Szent István, Szent Imre és Szent Gellért szenté avatását szorgalmazta. Szentül élt, nagylelkű volt, keresztes hadjáratot is akart indítani, azonban ez nem valósulhatott meg. 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. 1095. július 29-én meghalt Nyitra mellett. Földi maradványait előbb a somogyvári monostorba, majd a nagyváradi székesegyházban temették el. Sírjánál csodák történtek, legendák keringtek csodálatos közreműködéséről csatákban. Ügyét kivizsgálva 1192. június 27-én III. Celesztin pápa követe (Gergely bíboros) Váradon szentté avatta.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]