A szőlő zöldmunkáinak fontosságáról I.

Június közepén befejeződött a szőlő virágzása. Virágzás alatt nem ajánlatos a szőlő kötözése, ezért mostanra az ültetvények nagy része összeborult, szerteágazott. A fürtök megjelenésével rendkívül fontos lett a növényvédelmi munkák (permetezések) megejtése, de a növényvédelem csak az időben elvégzett zöldmunkák mellett lehet hatékony. Szellős lombfal és könnyen felszáradó állomány kialakítása nélkül megnő a gombás betegségek kialakulásának veszélye.

A zöldmunkák célja a szükséges lombfelület (levélfelület) kialakítása és fenntartása. Ez a hajtásszám és a hajtáshossz beállításával érhető el. A zöldmunkák a tőke zöld részeire irányulnak, ezért a tenyészidőben kell elvégezni azokat. Klimatikus viszonyaink között egy kilogramm termés kineveléséhez 1,5 m² levélfelületre van szükség. Ekkora levélfelület eléréséhez 8–12 levélre van szükség a felső fürt fölött. Tudnunk kell azt is, hogy a levél a végleges mérete elérésének a feléig csak annyi asszimilátát állít elő, amelyet saját maga el is használ. A szőlő intenzív növekedési időszaka a tenyészidő első felére esik, amikor a hajtások naponta 10-12 cm-t is nőhetnek. A hajtások az éves növekedésük 60%-át a virágzásig (június eleje) produkálják.

A nemes európai fajták virágzási ideje fajtánként változó, június elejétől kezdődik és június közepére teljesen befejeződik. A virágzás alatt semmilyen zöldmunka nem ajánlott. A zöldmunkák egy részét virágzás előtt kell elvégezni, nagy részét azonban csak a virágzás után. A zöldmunkák több csoportra oszthatók. Ezek a rügy- és hajtásválogatás, a kötözés, a lombfal kialakítása, a hajtásfésülés, a csonkázás, a hónaljhajtások kezelése, a levelezés, a fürt- vagy virágritkítás. A szakszerűen elvégzett metszés nagymértékben megkönnyíti a zöldmunkákat. A helyesen beállított rügyterhelésnél (ha nem volt fagykár) minden meghagyott világos rügy kifakad.

Túlterhelésnél nem fakad ki minden rügy, alulterhelésnél pedig sok rejtett rügy is kifakad. Mindkettőt kerüljük. Általánosságban elmondható, hogy kis tenyészterületű töveknél és kis tőkeformáknál (pl. bakművelés) 6–10 hajtást ajánlott meghagyni. Nagy tenyészterületnél és nagyobb tőkeformáknál a hektáronkénti átlag elérése érdekében tőkénként több hajtást és fürtöt kell meghagyni. Ez 20-25 hajtás is lehet tőkénként, ami azonban önárnyékoláshoz vezethet.

A csemege- és borszőlőfajták zöldmunkaigénye igen eltérő, de az egyes fajták között is nagy eltérések lehetnek. A borszőlőknél általában a termésmennyiség beállítása a legfontosabb, ami virágzás után a fürtök ritkításával, a kötözéssel egy menetben elvégezhető. A tőkék egyéni megterhelésének beállítása függ a tőke tenyészterületétől, a tőke kondíciójától és a készíteni kívánt bor minőségétől is. Ha jó minőségű bort szeretnénk előállítani, akkor ne terheljük túl a tőkéket, azonban túl kis mennyiségnél a szőlő vegetatív túlsúlyba kerül, a hajtásokon sok hónaljhajtás képződik. A szőlő növényvédelme szempontjából fontos továbbá, hogy a lombfal szellős legyen és a reggeli harmat hamar felszáradjon. Az idejében elvégzett zöldmunkával megkönnyítjük a növényvédelmet.

A csemegeszőlők zöldmunkáit egy kicsit másképp kell végeznünk, mint a borszőlőkét. A piacra szánt csemegeszőlőknél a fürtök és a szemek mérete a legfontosabb. A vásárlók többsége a szemével vásárol, és csak a nagy szemű, nagyfürtű szőlőket veszi, miközben az íz másodlagos marad. A saját fogyasztásra termelt csemegeszőlőknél más a helyzet. Ilyenkor a legfontosabb az íz-zamat harmónia. A szőlők ízét utólag nem lehet befolyásolni, ez a fajtaválasztásnál dől el. A bogyók méretét a helyes zöldmunkával befolyásolhatjuk.

Csemegeszőlőknél a fürtritkítást végezhetjük virágzás előtt és után is. Ha virágzás előtt ritkítjuk a fürtöket, akkor a virágok könnyebben, jobban kötődnek, több bogyó lesz a fürtön, a fürt ezáltal tömötté válik, a bogyók viszont nem tudnak egymástól túl nagyra nőni. A virágzás után végzett fürtritkítás esetében a sok fürttel terhelt tőkén a kötődés gyengébb lehet, kevesebb a bogyó, lazább a fürt, a bogyók nagyobbra nőhetnek. Inkább a virágzás után végzett fürtritkítás az elterjedt.

Varga István benei szőlész-borász,
a „Pro agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója