Vasárnapi üzenet

Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki. És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer tehozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki. (Lk17,1–4)

Lukács különlegessége: az érzékenység. Tudott együtt érezni a másikkal. Az együttérzés az evangelizáció leghatékonyabb eszköze. Amikor úgy és azt adjuk tovább Jézus bűnbocsátó kegyelméből, amit a másik átél. Itt a botránkozás mint átélendő jelenség mutatkozik meg.

Jézus a tanítványoknak szól, akik már felvállalták a Krisztus-követést és meglátták, hogy nincs értelme az életüknek a jézusi szolgálat nélkül. Csak Jézussal tudnak teljes életet élni és az életük értelme fontosabb az életük tényénél.

Itt két képről van szó, amely szorosan összetartozik: botránkozás és bocsánat. Egyik kétségbe ejt, a másik felold.

Lehetetlen, hogy ne essenek botránkozások. A botránkozás az, ami elhajtja az embert valamitől. Itt az Istentől. Ezt az erős tudatosítást a botránkozás meglétéről azért tudatosítja Jézus, mert ha nem számítanánk erre, akkor mi is elmennénk Jézus mellől, amikor más botránkoztat meg, valamint a szolgálatunk feladásával másokat is elűznénk Jézus mellől. Kétoldalú a figyelmeztetés: 1) Mások is fognak minket botránkoztatni. Akikre korábban felnéztünk és példaképeink voltak az Úrhoz való közeledésben, azokban csalódni fogunk. 2) Mi is meg fogunk botránkoztatni másokat. Erre is számítani kell. Ha nem számítanánk rá, felhagynánk a krisztusi szolgálattal, mert hatalmasat csalódnánk magunkban.

A megbocsátás kényszerében vagyunk. Ha értelmesen akarunk élni, akkor Isten szolgái kell, hogy legyünk. De ezt nem tudjuk megtenni, mert képtelenek vagyunk rá. Ha Isten szolgája akarunk mégis lenni, akkor azt csak úgy tudjuk tenni, ha megbocsátunk. A megbocsátás a tanítvány sorsa. A megbocsátás módszere: az énközlés („vétkezik ellened”). Vagyis elmondani, miként esett a vétek (feltárni magamat). Az énközlés egyfajta provokációja az empátiának. Amely elindíthatja a másik ember (a testvér – „atyafi”) felismerését saját maga felé (hol van és helyre kell állnia), illetve a bocsánatkérését.

Isten is megbocsátott minekünk. S a megbocsátást ezért tudjuk megtenni. A megbocsátás-adagunk elég arra, hogy a világ bármennyi velünk szembeni bűnét megbocsássuk. Nem akkor készítjük elő a bocsánatot, amikor arra szükség van (mert megbántottak), hanem már készen van a bocsánattartalék egy életre szólóan.

Radvánszky Ferenc
református lelkész, Mezőkaszony, Bótrágy