„Magunkat adjuk” Interjú a beregdédai Arany János Nyugdíjasklub énekkarával
Jó együtt lenni, együtt énekelni, együtt utazni, együtt valami szépet alkotni még nyugdíjas korban is – vallja Rosinec Mária, Egressyné Fekete Margit (Aranka), Veréb Éva, Molnár Ilona, Popovics Sarolta, Antal Ferenc, Badak Jolán, Badak Béla, Koszta Erzsébet, Egressy Miklós, Halavács János, Baraté Jolán, Zán Jolán, Baraté Sziréna, akik a beregdédai Arany János Nyugdíjasklub énekkarát alkotják. Az interjú során Aranka, az énekkar vezetője és Erzsébet mesélnek szembetűnő vidámsággal az együtt töltött percekről…
– Egy olyan társaságról van szó, akik nagyon szeretnek együtt lenni. Milyen gyakran találkoznak?
Aranka: Hetente egyszer, minden vasárnap délután. Téli időszakban háromkor, nyáron négykor.
– Egy nyugdíjas miért jön el a klubba?
Aranka: Minden tagunknak megtartjuk a születésnapját, névnapját, így gyakran van egy kis eszem-iszom, vidámság. Ezt mindenki szereti. Ilyenkor – kihasználva azt, hogy többen összejövünk – tanítok néhány dalt.
Erzsébet: De nemcsak emiatt jövünk össze. Egy nyugdíjasnak sokat jelent ez az együtt töltött idő, egy kis kikapcsolódás, jólesik, ha közösséghez tartozik, ha részt vehet valami szép megalkotásában, így fontosabbnak érzi magát. Ezenkívül az énekkart gyakran meghívják fellépni más városokba, Magyarországra, így gyakran utazunk, ami mindig élmény: soha nem látott tájakon járunk, új emberekkel ismerkedhetünk meg, barátságok születnek.
– Mikor, hogyan jött létre a nyugdíjasklub, ami tulajdonképpen az énekkar is egyben?
Aranka: 1996-ban alakultunk. Én már abban az időben is a művelődési osztályon dolgoztam. Felvetették, hogy mi lenne, ha alapítanánk egy nyugdíjasklubot. Nem nagyon tudtuk, hogy ez mit is jelent, ezért meghívtuk a Beregszászi Petőfi Sándor Nyugdíjasklubot vendégségbe, hogy meséljenek tevékenységükről. Láttuk, hogy náluk is fontos az ének, ezért népdalcsokrokat állítottunk össze, és azokat kezdtük el gyakorolni.
– Ön vezette az énekkart?
Aranka: Igen, nekem volt ének-zene-karmesteri végzettségem, ezért vállaltam szívesen.
– Hány tagot számlált akkoriban a nyugdíjasklub?
Aranka: Akkoriban negyvenen voltunk. Még fiatalok voltunk, én is csak az ötvenötödik évemet töltöttem be. Ezenkívül Nagybégányból is voltak tagjaink, akik ma már külön klubot alkotnak.
– Hol volt lehetőségük fellépni?
Aranka: Természetesen itthon, Dédában, de azután szép lassan nagyon sok helyre eljutottunk. 1997-ben volt egy meghívásunk Budapestre az Orczy-kertbe, ahova már hazafias énekekkel készültünk, de a népdalokat is elő tudtuk adni. Azért volt emlékezetes ez az alkalom, mert nagy sikert arattunk a Halló, magyar, hol vagy? Felelj! című nótával. Aznap egyszerre hét meghívást is kaptunk a Dunántúlra. Majd bejártuk az egész Magyarországot. Ma is, a sok kialakult kapcsolatnak köszönhetően folyamatosan van meghívásunk.
– Továbbra is maradtak a népdaloknál és a hazafias daloknál?
Aranka: Többnyire igen, de műsorunkba egy-egy verset is beszúrtunk. És közben megalakítottuk a Pletykás Vénasszonyokat is.
– Egy újabb énekkar?
Aranka: Egy kabaréról van szó, melyben az énekkarunk tagjai szerepelnek. Főszerepben egy riporter áll, aki különböző kérdéseket tesz fel az asszonyoknak, mire azok egy-egy dallal felelnek. Tehát dalokkal fűszerezett párbeszéd. Minden meghívásnál hozzáteszik, hogy a kabaréműsorunkat is hozzuk.
Erzsébet: Mondok egy példát. Kérdezem a riportertől:
– Tetszett hallani, hogy mi történt az este?
Ő erre: Mi történt?
Mondom: Alma helyett lenyeltem egy villanykörtét.
Ekkor szólal meg a kórus folytatva a nótát: Az anyósom vette észre, hátrafelé világítok a sötétben…
– Minek köszönhető a nagy siker?
Aranka: Talán annak, hogy magunkat adjuk. Vidámak és jókedvűek vagyunk általában. Egyszer egy komolyabb műsorral készültünk, erre megjegyezték: „Aranka, ez nem a te stílusod”.
– Aranka néninek honnan van ihlete a műsorok összeállításához?
Aranka: Lelkesedés az van, mindig is volt. Az ötleteket pedig sokszor más fellépésekből merítem.
– A tevékenységüket támogatja valaki?
Aranka: Sajnos nem. Nagy ritkán kifizetik az útiköltséget.
– Előfordult már, hogy egy fiatalabb, tehát nem nyugdíjas szeretett volna csatlakozni Önökhöz?
Erzsébet: Persze, például én sem voltam még nyugdíjas, amikor csatlakoztam.
Aranka: Most is van egy tagunk, aki még fiatal hozzánk képest, még dolgozik.
– Van saját szerzeményük is, amit volt alkalmam meghallgatni.
Aranka: Igen, például „A beregdédai kluból jöttünk mi hozzátok” című dal, ami közkedvelt szerzemény. Elmondjuk benne az életünket, az élményeinket, természetesen vicces formában.
– Mik a terveik a jövőre nézve?
Aranka: Ebben a korban már olyan nagy terveink nincsenek. Van több meghívásunk, melyeknek igyekszünk eleget tenni. Régi táncdalokkal készülünk egy magyarországi fellépésünkre. A közeljövőben, tehát az idén szeretnénk bekapcsolódni az Arany János-emlékévbe, mivel énekkarunk az ő nevét viseli. Ebből az alkalomból az iskolásokkal együtt szeretnénk egy műsorral készülni.
Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma