Zseni vagy boldog gyerek

Mozartot hallgatni az anyaméhben, kínait tanulni az óvodában csak néhány azok közül, amikről úgy gondoljuk, hozzájárulnak a gyerek későbbi sikeres életéhez. Persze gyakran esik szó túlterheltségről is, meg arról, hogy hagyjuk meg a gyereket gyereknek. Mégis kevesen tudnak ellenállni a versenyszellemnek, mely már a játszótéri homokozóban eluralkodik.

Vajon mit is kell azon érteni, ha azt mondják egy gyerekről, hogy okos?

Néha csak annyit, hogy korán kezdett beszélni, vagy már akkor is le tudta írni a nevét, amikor a kortársai még a ceruzát sem voltak képesek a kezükbe venni. Máskor pedig közelebbről meg sem határozható, miben áll a gyerek különlegessége, csak annyi mondható el róla, hogy kíváncsi, intuitív, érettebb a többieknél.

A „zseni” mindenekelőtt kulturális fogalom, nincs statisztikai definíciója. Még a magas IQ-val rendelkezők társasága, a nemzetközi Mensa sem beszél zsenikről, csak olyanokról, akik képességeik és kreativitásuk alapján a népesség felső 2 százalékába tartoznak. Gyakrabban használt és helyesebb szó a „tehetséges”. Sok iskolának van tehetséggondozó osztálya, de vajon hányan járnak ezekbe? Amerikai statisztikák szerint a gyerekek mintegy 6 százaléka.

A tesztek hátrányai

Az általános iskolai felmérők a tantervi anyag elsajátítását mérik, míg az IQ-tesztek inkább a logikai és érvelési készséget. Ezt is befolyásolhatja azonban az, mennyi gyakorlatra tett szert a gyerek a hasonló feladatok megoldásában. És mi van, ha a teszt készítésekor épp kialvatlan vagy zavarja valami? A szakemberek egyetértenek abban, hogy egyetlen teszt nem sokat mond a gyerekről.

Mit tehet a szülő

Az intelligencia 49 százalékban genetika, 51 százalékban ösztönzés kérdése – állítja dr. Frank Lawlis, az amerikai Mensa pszichológusa. Más kutatók szerint is igen fontos a környezeti tényezők, azaz a szülők hatása.

Általánosan elfogadott elv, hogy minél többet beszél a szülő a gyerekhez, annál jobb. Tegyünk fel neki kiegészítendő kérdéseket („Mi lenne, ha strandra menet megállnánk egy fagyira?”), az ilyen mondatok arra ösztönzik a gyereket, hogy elgondolkodjék azon, amit már tud, és egyben azt is jelzik neki, hogy számít a véleménye. Nem baj, ha túl fiatal ahhoz, hogy megértse, mint ahogy az sem baj, ha választékosan beszélünk vele. Lehet, hogy elsőre nem érti, de idővel kibogozza a szövegösszefüggésből.

Olvasni, olvasni, olvasni

Számos kutatás igazolja először a mesehallgatás, majd az olvasás hatását a későbbi iskolai teljesítményre. Az olvasás arra ösztönzi az agyat, hogy kapcsolatokat keressen, valamint háttéranyagot képez a világ megismeréséhez. Jó, ha a gyerek a lakásban mindenütt talál könyveket.

Dicsérjük meg az elért eredményeket

A dicséret igen fontos a gyerek életében, de nem mindegy, mikor és mit dicsérünk meg, nehéz ugyanis elfogadni a kudarcot, ha valaki folyton azt hallja, hogy ő a legjobb. Vizsgálatok igazolják, hogy azok a gyerekek motiváltabbak az iskolában, akiket egy probléma megoldásáért dicsértek meg, nem pedig azok, akiknek azt mondták: „okos vagy”. Ne nagy általánosságban veregessük meg a vállát, hanem mindig egy bizonyos elért eredményért.

Örüljünk a kíváncsiságnak

Az óvodásokat még majd szétfeszíti a kíváncsiság, de néha ezt később elveszítik. Tartsuk a gyereket izgalomban, kérdezzünk rá arra, ami érdekli, például, hogy éppen mit játszik, mert ezzel egy adok-kapok folyamatot indítunk el, ami később kifizetődik.

Ragadjuk meg az apróságokat, a pillanatokat

Bármilyen napi tevékenység közben is segíthetjük a gyereket képességei fejlesztésében. Ha mondjuk egy szélmalom mellett autózunk el, ne azt mondjuk, „nézd csak, szélmalom!”, hanem azt inkább: „mit gondolsz, mit csinálnak itt?” Ha bátorítjuk a gyereket, hogy figyelje meg a részleteket, az iskolában is azt fogja tenni. Egy egyszerű bevásárlás lehet például alkalom a szókincs bővítésére, a matematikai alapok elsajátítására, sőt, a pénzzel való bánás megtanítására is. A kétévesnek az áru nevét mondjuk el, ahogy rakjuk befelé a kosárba. A háromévestől már kérhetjük, hogy vigyen oda nekünk három doboz borsót. Az ötéves le is tudja írni, melyik müzlit szeretné.

Akár éles eszű, akár átlagos a gyerekünk, a legjobb dolog, amit tehetünk, hogy foglalkozunk vele, részt veszünk az életében. Személyes sikerének az az alapja, hogy megtanítjuk neki, hogyan ismerje meg önmagát. Mit szeretnénk, mi legyen a gyerekünk? Boldog? Vidám? Magabiztos?

Néhány jó tanács, amit a gyereknek adhatunk:

– szeresd, amit csinálsz

– gondolkodj másként, ne fogadj el minden helyzetet

– javítsd ki, ha nem tetszik.

Segítsük a gyerekünket, hogy önmagához képest a legjobbat nyújtsa, ennél többet nem is akarhat egy szülő sem.

Forrás: informed.hu