Jónás Tamás: NŐPARA

Nők nincsenek. A szám remeg. Nők nincsenek.
Vannak anyák, és vannak leányok. És rengeteg
Istennő, akikben kín remeg. Nők nincsenek.

Van emlék, hogy felriad. Van emlék, hogy elszakad.
Van kék szem, haj, hosszú, van hideg, nőtlen pirkadat.
És vannak fájdalmak, illemek. Nincs nincsenek.

Kígyó van, éden, bűn van és tudás.
Van város és kis falu. Hűség és van árulás.
Van gorombaság és tisztelet. Nők nincsenek.

Van költő, színész és író. Mind remek.
De nők, akikből fény szökik, nők nincsenek.
Csak állás van, és vannak férfiatlan szerepek.

Csak nők vannak. A Földeknek, a Napoknak.
A nők erősek, mégis félnek és vacognak.
A férfiakban bújnak ők. A nők, a nők, a nők, a nők.

Van szerelemben kisfiú, legény, férfi és háború.
S ha béke van, és tört varázs, van páncél, ami rászorul.
Ők a nők. De nincsenek. Jövők-menők. A nők, a nők.

Van ember, aki nőt keres. S még akkor is, ha kényszeres,
csak azt hirdeti, nőt kövess és nőt találj, és nőt szeress.
A férfi nő, a nő veres. Csak nőt szeretni érdemes.

Csak nők vannak. Dolgoznak, és nem, nem pihennek.
Velük van dolguk embereknek, isteneknek.
A nők vannak. Csak elvesztek, és nincsenek meg, nincsenek meg.