Vasárnapi üzenet

„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,1–2)

Kerek öt évszázada indult útjára az Egyház nagy lelki megújulása, a reformáció. Előbb Európában, majd az egész világra kiterjedően. Egyfelől csodálatos visszatekinteni a megtett útra, az eltagadhatatlan és látványos eredményekre, a lelki élet felvirágzására (amely magával vonja a kulturális forradalmat, s a gazdaság felemelkedését); az általunk természetesnek vélt demokratikus társadalmak megszületésére, a kivívott szabadságjogokra, a temérdek áldásra és pozitív következményre. Másfelől viszont el kell mondani, hogy ötszáz év alatt sokszor kísértett és kísért ma is, hogy megálljunk, megrekedjünk egy ponton. Alkalmazkodjunk, idomuljunk e világhoz. Hogy félretegyük hitvalló őseink jelmondatát: Ecclesia semper reformari debet. – Az Egyháznak szükséges szüntelenül megújulnia. Kényelmesebb a kompromisszum, a kiegyezés, a világunk struktúráinak, trendjének, gondolatvilágának az átvétele. S ezzel párhuzamosan Isten igéjének az elhanyagolása, az imaéletünk elsikkadása, a közösségből való kivonulás.

Könyörögve figyelmeztet az apostol, figyelmeztetnek reformátor eleink, hitvalló őseink: Ne igazodjatok e világhoz! Ne legyetek a körülmények áldozatai, ne legyetek az eseményeknek pusztán elszenvedői! Hanem változzatok és változtassatok! Előbb önmagatokban, a szívetek rejtekében indul el a változás Isten Szentlelke által, hogy azután elindulhasson a változás a benneteket körülvevő világban is. Isten ma is hajlandó megújítani közösségeket, megtisztítani az Egyházat a rárakódott felesleges dolgoktól, leírhatatlanul sok áldást és örömet fakaszt a benne bízók gyülekezetében. Ám nekünk is meg kell tennünk a hit lépését, önmagunkat odaszánva, Isten szolgálatába állva, áldozatkészen élni. Visszatérni az élet forrásához, Isten éltető beszédéhez, hogy abból merítve megerősödjünk, változzunk és ismét jobb irányba változtassuk a reánk bízott világot. A megújulás ma is lehetséges, sőt szükséges, az Úr általunk és velünk akarja elkezdeni. Legyen hát így! Ámen.

Szimkovics Tibor
ráti és minaji lelkipásztor