2017. november 3., péntek

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Győző – a Viktor magyarító lefordítása.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Az erény mindenekelőtt következmény. Embereim megromlása mindenekelőtt az embereket megvalósító ország romlása.”

Antoine de Saint-Exupéry

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93046d-175c”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Bonkáló Sándor (Rahó, 1880. január 22. – Budapest, 1959. november 3.) Szlavista filológus, irodalomtörténész, műfordító. Elemi iskoláit Rahón végezte, majd Ungvárra került a piaristákhoz, aztán a máramarosszigeti gimnáziumban tanult. Beiratkozott az ungvári teológiai líceumba is, de nem szentelték fel, kilépett a papneveldéből. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Asbóth Oszkár irányításával szláv filológiát tanult. 1906-tól a szegedi, majd a gyöngyösi gimnázium tanára. 1910-ben megvédte A rahói kisorosz nyelvjárás leíró hangtana című doktori disszertációját. 1913-ban ösztöndíjjal Oroszországba utazott. 1917-től orosz nyelv és irodalom szakos egyetemi magántanár, 1919-től a Pázmány Péter Tudományegyetem rutén nyelv és irodalom tanszékének vezetője. 1924-ben politikai okok miatt nyugdíjazták, de azután is folytatta kutatásait; számos ukrán és orosz irodalommal és történelemmel foglalkozó cikke és tanulmánya jelent meg, orosz klasszikusok műveit fordította magyarra.  1945-ben visszavették az egyetemre, de bírálta az akkori kultúrpolitikát, ezért állásából felmentették.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Széchenyi István birtokainak egy éves jövedelmét felajánlja a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására (1825).

Döbrentei Kornél író, költő (1946) volt segédmunkás, kocsikísérő, raktáros, tengerész. Politikai nézetei miatt mellőzik, ám kiemelkedő tehetségével számos elismerésben volt része, Ballasi-karddal tüntették ki

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7046d-175c”][vc_column_text]HALLGASS A FIGYELMEZTETÉSRE!

„Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.” (Példabeszédek 29:1)

A Tengerészeti Intézet hivatalos folyóiratában Frank Koch egy napon szokatlan tengeri találkozásról számolt be. Viharos időjárás közepette egy hadihajó végzett hadgyakorlatot. Nem sokkal naplemente után az őr egy távoli fényről adott jelentést, ezért a kapitány a rádióssal a következő üzenetet küldette: „Ütközés elkerülése érdekében térjen el az útiránytól 20 fokkal.” Néhány perccel később a következő üzenet jött vissza: „Ajánlatos lenne, ha inkább ön változtatna irányt.” A kapitány haragosan újabb üzenetet rendelt el: „Itt a kapitány. Változtasson útirányán 20 fokkal.” A válasz hamarosan megérkezett: „Én tengerészközlegény vagyok. Változtasson útirányán.” Ezen a ponton a kapitány már dühöngve adta ki az utasítást az új üzenetre. „Ez itt egy hadihajó. Változtasson irányt!” Ismét megérkezett a választ: „Ez pedig itt a világítótorony.” A kapitány természetesen parancsot adott az irányváltoztatásra. Ostobaság figyelmen kívül hagyni a veszélyjelzéseket. Ezek a jelzések sokféle formában érkezhetnek: egészségügyi problémaként, hosszan tartó házassági konfliktusként, lázadó gyermekként, hatalmas adósságként, lélekromboló szokásként vagy stresszként. A listát hosszasan lehetne folytatni. Nem számít, hogy sikeres, befolyásos, és elfoglal ember vagy. Ha Isten figyelmeztetést küld, és azt mondja, hogy változtass irányt, akkor bölcsen teszed, ha nem vitatkozol, hanem inkább gyorsan megteszed. Nos, van valami helytelen az életedben, amivel kapcsolatban figyelmeztet Isten, de te nem hallgatsz rá? Vagy halogatod az engedelmességet? Akkor fognak a dolgok jóra fordulni számodra, ha Isten felé fordulsz ahelyett, hogy elfordulná tőle.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2046d-175c” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Porres Szent Márton szerzetes

Kemény, alázatos életet élt Márton, a gyógyszerészből lett domonkos szerzetes. Tudását a szegények javára használva mutatta meg Isten bölcsességét a környezetében, és nyerte el a jutalmat, a boldog örök életet. Használjuk fel mi is tudásunkat, tehetségünket környezetünk javára és az Isten dicsőségére.  PORRES SZENT MÁRTON 1579. december 9-én született Peruban, Limában. Édesanyja néger, édesapja spanyol nemesember volt, ő keverék tipus, úgynevezett mulat volt. Emiatt társadalmilag alacsonyabb szinthez tartozott. Apja is magára hagyta, mert mint kormányzó nem tarthatta házában két mulat gyermekét. Anyja gondos keresztény nevelésben részesítette, Martinico (Mártonka) példaképe lett társainak. Gyógyszerészetet, borbélymesterséget és seborvosi ismereteket tanult, elismert és jóhírű gyógyítója volt a környék betegeinek. Minden reggel szentmisén vett részt azután sötétedésig betegeivel foglalkozott. A hír és tekintély zavarta, ezért domonkos szerzetes lett, „oblatus”. 1603. június 2-án vették fel hivatalosan, laikus testvérnek. Ettől kezdve mint betegápoló testvér dolgozott példamutatóan. Társai már ekkor szentnek tartották. A kolostoruk lassan kórházzá változott, elöljárója megütközésére.  Sokat tett a szegényekért, élete kemény és alázatos volt, önfegyelmezése kitűnt, mélységesen tisztelte az Oltáriszentséget. Vezeklése és szigorú életvitele nagyon legyengítette, és amikor 1639 végén tifuszt kapott, szervezete nem bírt ellenállni. 1639. november 2-án halt meg a Hiszekegy imádkozása közben, amikor az „és emberré lett” szavakhoz ért. 1837-ben XVI. Gergely pápa boldoggá, 1962-ben XXIII. János pápa szentté avatta. Védőszentje az orvosi és ápolói szervezeteknek. Példája: Nem a származás, vagy szakma fontos! Az Oltáriszentség az Élet kenyere!

bacskaplebania.hu

[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]