Húsos som: fanyar, de finom
A som fanyar ízű gyümölcs, amelynek C-vitamin tartalma rendkívül magas. Sokan nem is sejtik, de a gyümölcs régóta fontos szerepet tölt be az ember táplálkozásában. A gyümölcshúsból készíthető lekvár, szörp, sőt még kompót is.
Ismerjük meg a húsos somot!
A som (Cornus mas) a somfélék (Cornaceae) családjába tartozik. A nemzettség tagjainak nagy része általában az északi féltekén él. A húsos som Közép-Európától a Fekete-tenger vidékéig elterjedt. Több országban is termesztik, például Szlovákiában, Bulgáriában és Lengyelországban.
Fényt kedvelő és a szárazságot jól tűrő 2,5 – 4 méteres bokor, 4-9 cm-es levelei fényes zöldek, tojásdad alakúak. 8-15 apró sárga virágból álló virágai tavasszal – február-március – nyílnak.
A virágok sok pollent és nektárt tartalmaznak, így tavasszal az első mézelő növények egyike.
Csonthéjas, piros, tojásdad alakú termése pedig augusztus-szeptember környékén érik. Kedveli az erdőket, cserjéseket és a laza talajokat. Lassan növekszik, de jó körülmények között hosszú életű növény. Kártevője nem nagyon van. Magvetéssel nehezen szaporítható, mert magja akár két évig is a földben heverhet, anélkül, hogy kihajtana.
Miért jó a som?
Termése sok C-vitamint, cukrot (fruktózt és glükózt), almasavat, pektint, illat- és festékanyagot tartalmaz. C-vitamin forrásának köszönhetően javítja a szervezet ellenálló képességét.
Hogyan fogyasszuk a somot?
A som már régóta fontos szerepet töltött be az ember táplálkozásában. Savanykás-édes, fanyar ízű termése augusztus-szeptember környékén érik. Sok háztartásban érés idején begyűjtik a gyümölcsöt, majd megaszalják, így a téli hónapokban kiváló C-vitamin forrás lehet. Befőzhető befőttnek, lekvárnak és szörpnek, sőt egyesek még pálinkát is főznek belőle. A gyümölcs nyersen akkor a legízletesebb, ha már túlérett.
A som éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan szokás sós vagy ecetes vízben eltenni. Ha borecetbe rakjuk, akkor a kapribogyót helyettesítheti. (Továbbá készíthető belőle somlekvár és somszörp is.)
Érdekességek a somról
A som őshonos, régi növényünk, amit a helység- és családnevek is igazolnak. Például Somogy -megyében található Som község, de családnévként is ismert Somos, Somló. Magyarországon a Csallóközben, a szatmári, somogyi, zalai, baranyai területeken fordul elő, de számos helyen megtalálható Erdélyben és Kárpátalján is.