Kárpátaljai portré: Interjú Buhajla Józseffel

A külügyi szervek munkatársait, a diplomatákat egyfajta misztikum veszi körül, titokzatosak, mondhatni „elérhetetlenek”. Az alábbi interjúban megismerhetünk egy segítőkész, kedves, jó humorú diplomatát Buhajla József, Magyarország ungvári főkonzulja személyében.

– Főkonzul úr, meséljen magáról, a kezdetekről!
– 1965-ben születtem Budapesten. Vidám gyermekkorom volt, egykeként mindent megkaptam ahhoz, hogy kiegyensúlyozottnak, boldognak érezzem magam. Szüleim a Kárpátaljával szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származnak, így 14 éves koromig ott töltöttem időm jelentős részét. Életem legkedvesebb emlékei köthetők ehhez az időszakhoz. Általános iskolába Kispesten jártam. Az intézmény egyben sportiskola volt. A sport mindig jelentős részét képezte az életemnek. Tanulmányaimat a Puskás Tivadar Szakiskolában folytattam, itt készültem fel a műszaki pályára. Érettségi után felvételt nyertem a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola villamosmérnöki szakára.

– Villamosmérnökként végzett, mégis a Külügyminisztériumban találta magát.
– Az, hogy ott találtam magam, enyhe túlzás. Végigjártam a szamárlétra minden fokát. 1990. október 15-től dolgozom a Külügyminisztériumban. Voltam beosztott, vezető, osztályvezető stb. Ez alatt az idő alatt lehetőségem volt bejárni szinte az egész világot, így nagyon sok tapasztalatra tettem szert, amelyet a munkám során hasznosíthatok. Meghatározó élmény volt számomra, mikor először repülhettem különjáraton.

– Magyarország Ungvári Főkonzulátusa előtt hol teljesített szolgálatot?
– Varsó, Berlin, Athén, Moszkva, Szabadka és most Ungvár a hatodik állomás. Az előzetes elképzelések szerint eredetileg az új taskenti nagykövetségünkre utaztam volna külszolgálatra, de a miniszter úr döntése értelmében végül Ungvárra helyeztek ki. A mandátumom 2019. december 30-ig szól.

– Meséljen az Ungvárt megelőző helyeken szerzett tapasztalatairól!
– Mindegyik helynek megvolt a maga varázsa, szeretettel emlékszem vissza minden állomáshelyemre. Varsóba fiatalként, jó társaságba kerültem, ez igazi ugródeszka volt a további karrierem építéséhez. Berlinben magával ragadott a német precizítás, amit majd Athénban hiányoltam is, hiszen a görögök nagyon lazák. A Moszkvában töltött évek segítettek megismerni a szláv oldalt, ez a világ azóta is nagyon érdekel engem. Szabadka pedig egy jó terepgyakorlat volt, mielőtt Kárpátaljára kerültem.

– Milyenek az élményei az ungvári külképviselettel kapcsolatban?
– Az ungvári főkonzulátusra kerülvén kaptam a legnagyobb kihívást, egy 60 fős csapatot kell vezetnem. Mások az elvárások, másként kell teljesíteni. Idekerülésem után az első félév volt a legnehezebb, viszont az elmúlt két év alatt megismerkedtem a térséggel. Mára már látom a pozitívumokat és negatívumokat. Szeretek itt lenni, szeretem Kárpátalját.

– Meséljen néhány szót a családjáról.
– Négy gyermek büszke édesapja vagyok. Legidősebb lányom, Nóra az ELTE nemzetközi szakán végzett. Úgy tűnik, ő is a külügyi pályát fogja választani. Fiam, András, utolsó éves villamosmérnök szakos hallgató. Középső lányom, Lívia Prágában orvostanhallgató. A legkisebb lányom, Blanka pedig az Ungvári 3. Számú Középiskola tanulója. A három felnőtt gyermekemmel sajnos nem túl gyakran tudok találkozni, ez kihatással van a kapcsolatunkra.

– Blanka lányát orosz tannyelvű iskolába íratta. Miért? Hogy boldogul a kislány egy számára idegen nyelvű közegben?
– Azt vallom, hogy ahány nyelv, annyi ember. Blankának remek lehetőség adódott az életében, hogy anyanyelvi beszélők között elsajátíthasson egy számára idegen nyelvet, sőt többet. Szeret iskolába járni, ügyesen veszi az akadályokat. Minden gyermekem több nyelven beszél.

– Főkonzulként mik a legfőbb tervei Kárpátalján?
– Legfőbb célom a kárpátaljai magyarság szolgálatában állni, és lehetőségeimhez képest az ő érdekeiket képviselni minden körülmény között.

– Köszönöm az interjút. További eredményes, örömökben gazdag életet kívánok Önnek!

Bocskor Zita
Kárpátalja.ma